Weiner Sennyey Tibor 1956 – 1956

Weiner Sennyey Tibor Eger, 1981. május 10. –



1956 Amikor két összeforrt macskakő szorosan roppantja a sietős asszony lépésének pillanatnyi lélegzetvételét a térbe; És látod az arcot a napsütésben, amint a tincs az imént csókolt archoz tapadva még libben a hullámzó szemek előtt. Két utcasarok között futott, és nem csak egy régi képen; méhében erjedt az új élet. Egy perccel később halott volt. Talán csak szerelmes lett belé a lövedék, mint a kő alatti földbe a balsors.

1956 Kad stopljena kaldrma trenutačan dah koraka žene koja je u žurbi čvrsto prasne u prostor; I u sunčanon sjaju vidiš lice, kako malo pre poljubljena lokna ispred talasanja očiju uz lice priljubljeno se još zaljulja. Između dva ugla je trčala, i ne samo na nekoj staroj slici; sa zametkom novog života u maternici. Minut kasnije mrtva je bila. Kao zla kob u zemlju ispod kamena, možda se samo džebana u nju zaljubila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/89/weiner3.html