Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –
Ismétlődés
Leszáll a csönd;
mélyében mutatja helyed; ismétlődik az ezerszer elhallgatott magának jogot követel.
Hatalmas
hegyek mögül
akárha vér, zúdul alá vöröslő lavina.
Ebben a
szédülékeny
őszi délutánban elmosódó arcod lebegteti asszociációk kígyózó sora. |
Ponavljanje
Spustila se tišina;
tvoje mesto u svojoj dubini pokazuje;
ponavlja se hiljadu puta
prećutano sebi
pravo zahteva.
Sa ogromnih brda
kao krv cvenkasta lavina
se sruči.
U tom omamljenom
jesenskom popodnevu
niz vijugavih asocija
tvoje izbledelo lice ističe.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése