Nagy Teréz Martonos, 1951.09.19.
–
Voltam
Sóhajod voltam egy röpke reggelen,
kihűlt ágyadban múló pillanat; végveszély, letarolt búzaföldeken, konkoly a tiszta ég alatt. Lepedőd gyűrött illata, illanó máglyaláng, sorsod villanásnyi része, útszélen kékülő katáng. Lobbanó pipacsod voltam, véremből csordult a nász, vágy villanásokból vénült körénk a perzselő láz. Foglyod voltam egy röpke reggelen, kihűlt ágyadban múló pillanat, picinyke tollpihe gyanánt feslett párnád alatt. |
Bila sam
Bila
sam ti uzdah jednog kratkog jutra,
u tvom
ohlađenom krevetu prolazan trenutak;
na opustošenim
pšeničistima sudba,
ispod
čistog neba izmetak.
Miris tvoje
naborane plahte
plamen
lomače što nestaje,
momentani
deo tvoje sutuke,
pored
ceste plavet cikorije.
Bila
sam ti plamteća bulka,
iz
moje krvi potekla svadba,
žudnja,
oko nas iz bleskova
nastala
omama.
Bila
sam ti sužnjica jednog kratkog jutra,
u tvom
ohlađenom krevetu prolazan trenutak,
ispod
tvog pocepanog jastuka
paperje,
sićušna.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése