Nagy Teréz Voltam – Bila sam

Nagy Teréz Martonos, 1951.09.19. –

Voltam Sóhajod voltam egy röpke reggelen, kihűlt ágyadban múló pillanat; végveszély, letarolt búzaföldeken, konkoly a tiszta ég alatt. Lepedőd gyűrött illata, illanó máglyaláng, sorsod villanásnyi része, útszélen kékülő katáng. Lobbanó pipacsod voltam, véremből csordult a nász, vágy villanásokból vénült körénk a perzselő láz. Foglyod voltam egy röpke reggelen, kihűlt ágyadban múló pillanat, picinyke tollpihe gyanánt feslett párnád alatt.

Bila sam Bila sam ti uzdah jednog kratkog jutra, u tvom ohlađenom krevetu prolazan trenutak; na opustošenim pšeničistima sudba, ispod čistog neba izmetak. Miris tvoje naborane plahte plamen lomače što nestaje, momentani deo tvoje sutuke, pored ceste plavet cikorije. Bila sam ti plamteća bulka, iz moje krvi potekla svadba, žudnja, oko nas iz bleskova nastala omama. Bila sam ti sužnjica jednog kratkog jutra, u tvom ohlađenom krevetu prolazan trenutak, ispod tvog pocepanog jastuka paperje, sićušna. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nagy Teréz Sose félts – Ne brigaj

Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Sose félts Sose félts nem ártok már magamnak Sem másnak csak mosolygok hogy lássad Jól vagyok s a bennem dúló viharok Nem törnek elő akkor se ha akarod Messzire futok fagyban és hóban Megolvad utánam lelked megfagyott árja S szavaim hiába várja reggeled Tiszta szívvel hallgatok eszemre S kérdéseimmel sem kergetlek őrületbe Torokszorító bánatom eldobom Mellemet hagyom szabadon Lélegezni lassú táncomban fátyolom Lengedezni engedem szárnyalón S nevetni minden bánaton Melyet magunknak okoztam S estünkben eloroztam Jókedvű szerelmünket Sose félts útjaim mögöttem sorakoznak Védenek eljövendő tetteimtől Tőled magamtól a világtól Többé tüskék már nem ártanak Létráim értem kiáltanak S a bennem feszülő vágyak Halk húrjai még halkabbá válnak Mert jött egy picinyke ember Ki megváltotta esendőségem S dőreségem szétcincálta Kis kezével új mosolyt festett arcomra Új tavaszt hozott őszömre S telemet előlem elűzte Ettől lettem erős és remélős Ki már nem küzd csak élni hagy Akkor is ha néha fagy Sose félts mosollyal vérteztem fel magam S ébredésem már nem kiúttalan

Ne brigaj Ne brigaj više si neću nauditi Niti drugima samo se smeškam da vidiš Dobro sam i u meni skriveni vihori Ni onda kad želiš neće izbiti U mrazu snegu daleko stigla Topi se za mnom leden vir tvoga duha I tvoje jutro zalud čeka moje reči Samo slušam šta će mi razum reći Ni pitanjima neću te u ludilo terati Svoj bezgraničan pečal ću odbaciti Grudni koš osloboditi U svom laganom plesu će disati Pustiću svoj skut da neobuzdano vijori I nek ismeje sve tuge Koje sam nama nanela I u padu ukrala Našu razdraganu ljubav Ne brigaj moje ceste su iza mene postrojene Čuvaju me od mojih budućih dela Od tebe od sebe od sveta Bodlje više mi neće nauditi Merdevine mene prizivaju I u sebi nošene tihe žice Čežnje još tiše sviraju Jer došao je jedno sićušno stvorenje Ko je moju grešnu dušu izbavio Priludost razbio Na lice mi prstićima nov osmeh crtao Na moju jesen novu radost doneo Zimu ispred mene oterao Opet sam jaka ispunjena nadom Više se ne borim samo se živi Čak i kad su mrazevi Ne brigaj lice mi osmeh kiti Buđenja više nisu beznadežni Prevod: Fehér Illés



Nagy Teréz Egy másik út – Neka druga cesta

Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Egy másik út

Egy másik út, egy más világ:
tékozló szél viszi nyomát.
Őszbe, ha szállnak fellegek,
... arról a nyár mondd, mit tehet?

Tátongó, betört ablakok,
üres szobák és füstös árkádok
oszlopai közt fut az életünk,
melyről semmit sem tehetünk.

Romokban áll a régi ház,
falán eltévedt árnyék méláz.
Szívünkben szép szó mit sem ér,
a vágyunk is már mást ígér.

Leporolt emlék néhány fotón,
az ifjúság árnya járt azon.
Ennyi volt csupán az életünk,
de mégis ott együtt lehettünk.

Egy másik út, egy más világ:
tékozló szél viszi nyomát.
Őszbe, ha szállnak fellegek,
arról a nyár mondd, mit tehet?

Neka druga cesta

Neki drugi svet, neka druga cesta,:

rasparča se putem vetra.

Juri li u jesen oblak,

... dal može biti leto krivac?

Među polupanim prozorima,

praznim sobama, stubovima

zadimljenih arkada u vlastitoj

nemoći prolazi nam život.

U ruševinama je stara kuća,

na zidu zalutala sjena titra.

Šta vrede lepi reči, zov srca,

kad nam čeznja drugde smera.

Preko oprašenih fotosa

prelete uspomene iz detinjstva.

Eto naš život tek toliki je bio,

ipak tamo smo mogli biti zajedno.

Neki drugi svet, neka druga cesta:

rasparča se putem vetra.

Juri li u jesen oblak,

reci, može li biti leto krivac?

                             Prevod: Fehér Illés

Nagy Teréz Hoztam utat – Donela sam cestu



Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Hoztam utat

Hoztam utat és hoztam szívet,
szájamban hoztam meleg vizet.
Hoztam galambot, mirtuszágat,
hoztam magammal a hazámat.

Határon túlról hoztam kezet,
mi dolgos hétköznappal fizet.
Hoztam mosolyt és hoztam álmot,
hittem: megváltom a világot!

Donela sam cestu

Donela sam cestu i toplinu

u ustima mlaku vodu.

Donela sam goluba, venčanicu,

donela sa sobom domovinu.

Ruke sam ponela iz tuđine,

novca vredne jer su marljive.

Donela sam snove i osmeh,

verovala: izbaviću svet!

Prevod: Fehér Illés

Nagy Teréz: Téliesített szavak – Promrzle reči

Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Téliesített szavak

Téliesített szavak mögött
szappanbuborékos nyár
közelgett,
... és mi citromos illóolajjal
fricskáztuk tele
az elmúlás rothadó szagát.
Súlyos lépteink nyomában
sarokformájú tócsák fakadtak,
gyomrunkban vérző fekélyek
arattak.
Megalázkodva letérdelt elénk
a gőg,
de mi a fénysugár távlataiból
néztünk a gondok mögé.
Kótyagos felfuvalkodottságot
imitáltunk,
és tenyerünkbe nem fért bele
az ájtatos malasztként
felénk nyújtott,
cifra könyörület.

Promrzle reči

Iza promrzlih reči

približavao se sa ispraznim varkama

leto,

… a mi smo sa eteričnim uljem

prskali

nagnjio miris prolaznosti.

Iza naših teških koraka

ostale su lokve oblika peta,

u želucu su nam krvavi ulkusi

harali.

Ispred nas je ponizno kleknula

nadutost,

ali mi smo sa udaljenosti svetlosnih zraka

promatrali propast.

Imitirali smo ćaknutu

oholost

i nije stalo u naše dlanove

prema nama pružena

pobožna molitva,

nalickana milostinja.

Prevod: Fehér Illés

 



Nagy Teréz: Hogy köszönjem meg... – Kako bi se zahvalila…

Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Hogy köszönjem meg…  

Hogy köszönjem meg, hogy lettél,   
és a sors felém sodort;                       
és értem és velem nevettél,               
... amikor fáztam, Te szerettél,         
hogy köszönjem meg?                      

Hogy köszönjem meg                       
a szép és igaz lelked,                        

amilyen én sosem lehettem,              
de lettél Te helyettem,                      
hogy köszönjem meg?                      

Hogy köszönjem meg                    
a meleg vizet?                                 
A sót, a kenyeret?                           
Az asztalt, a széket                          
és minden ünnepet?                        
Hogy köszönjem meg neked        
a velem töltött éveket?                  

Hogy köszönjem meg a szót?       
Mindazt a jót és valót,                   
mit értem tett a két kezed?                 
Hogy köszönjem meg                   
a szelíd szívedet?                          

Hogy köszönjem meg,                  
amiért miattam magányos lettél,   
és másokat csak félve szerettél,     
és értem és velem nevettél;            
amikor fáztam, Te szerettél,         
hogy köszönjem meg?                  

Hogy köszönjem meg,                  
hogy nem kell semmit megköszönnöm?
Hogy köszönjem meg,                  
hogy nem kell visszajönnöm,        
mert Te jöttél értem,                       
s magadhoz öleltél…                      
És kérdések nélkül is szerettél.   

Kako bi se zahvalila…

Kako bi se zahvalila,

što te je sudba meni dodelila;

za mnon i sa mnom si smejao,

… tokom zebnje si me Ti voleo,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila,

što ti je duša plemenita,
kakva ja nikad nisam bila,

da i mesto mene Postjiš,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila,

što je voda topla?

Što je tu hleb i so,

stolica i sto,

i blagodat praznička.

Kako bi  se zahvalila

što sam s tobom godine delila?

Kako bi se zahvalila

za tople reči i stvarnost?

Za mekotu milovanja, odanost,

i tvoju srdačnost,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila

što si zbog mene samotan postao,

druge tek krišom milovao,

za mnom i sa mnom si smejao;

da tokom zebnje ti si me voleo,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila

što za ništa se ne trebam zahvaliti?

Kako bi se zahvalila,

što se nisam trebala vratiti,

jer Ti si me potražio,

zagrljajem optočio…

I bez pitanja me voleo.

Prevod: Fehér Illés



Nagy Teréz Áldasz-e mosollyal… – Halal li je tvoj osmeh…

Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Áldasz-e mosollyal…

Megmondhatom-e ki vagyok?                 

Tudsz majd akkor is szeretni?                  
Konkolyból font ágyamon                       
álmot tudsz-e lelni?                                  
Válladra veszel-e, ha fáradok,                   

ha ráncos lesz kezem?                                

Reszket-e tiéd értem s velem?                   
Ha szoknyám szakadt lesz,                        
... ingem száz tövistől tépett,                     
fogsz-e várni rám                                       
és várhatlak-e téged?                                  
Takarsz-e bársonnyal,                                
édes derűs perccel,                                       
mindenórás boldogságból                                
megszülető kedvvel?                                  
Áldasz-e mosollyal,                                  

ha pőrére vetkőzöm?
Akarsz-e még engem,                              
szabad-e hagynom,                                  
magamat meglelnem?                             

Halal li je tvoj osmeh…

Smem li reći ko sam?
Dal ćeš me i tad ljubiti?

San dal će te dotaći na mom

iz kukolja pletenom krevetu?

Morna, borna lica dal ću ti

na ramenima smiraj naći?

Dal drhtiš za mnom sa mnom?

Ako mi se suknja pocepa,

… košulja od bodlji podera,
dal ćeš me čekati
neću li te zalud čekati?

Iz svakodnevne radosti

rođenim zanosom, baršunom,

vedrinom minulih minuta

dal ćeš me pokriti?

Budem li naga dal će tvoj osmeh

meni halal doneti?

Dal si me još željan,

smem li sebi dopustiti

sebe otkriti?

Prevod: Fehér Illés