Ismet Bekrić Banja Luka
26. maj 1943. –
Mama među
laticama
Majci
Emiri
Uvijek tako,
u jutra rana,
pa bila tmurna
ili
osunčana,
mama bi, kao
prva zraka,
zablistala
sred cvijetnjaka,
ruke bi oko
cvjetova svila:
»Probudite se,
dječice mila!
Šta ste mi noćas
lijepog snila?«
Onda bi tiho
ušla u kuću,
prosula riječi
što cvrkuću:
»Hajdemo, djeco,
veselo, čilo,
i cvijeće već se
probudilo!«
|
Anya a szirmok közt
Anyánknak Emirának
Mindig
ugyan az,
kora
reggel,
legyen
borult az ég vagy
éppen
napsütötte,
anyánk
együtt az első
sugarakkal,
a
virágoskertben
csillant,
kezével
a
virágokat dédelgette:
ȃbredjetek,
ti
csöppségek!
Mi szépet álmodtatok
az
éjjel?«
Azután
csendben
a
házba ment,
csengő
hangon
szólalt
meg:
»Ki
az ágyból, gyerekek,
vidáman,
kipihenten,
lám
a virágok is
már
felébredtek!«
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése