Ismet Bekrić Moć djece – Gyerekhatalom

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Moć djece Beton hladni, beton sivi, može čudno da oživi kad ga dječje ruke taknu, kad mu prsti nešto šapnu i na obrazu mu blijedom nacrtaju sunce kredom. Dan pun magle, dan pun leda, može ljepše da izgleda kad kroz zavjese ulica proviruju dječja lica, pa grad ispod toplih streha svije gnijezda dječjeg smijeha.

Gyerekhatalom Hideg beton, szürke beton éltre kel csoda módon ha gyerekkezek érintik, suttogó ujjaikkal igézik és sápadt arcára krétával mosolygós napot firkálnak. A ködös, fagyos reggel még szebb is lehet, ha a szobákból, ahol úr a meleg, az utcákra gyerkőcök tekintenek, így a város a meleg tetők alatt fészket gyerekmosolynak ad. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://amininazbirka.blogspot.rs/2017/01/struktura-tri-pjesme-iz-zbirke-djecje.html



Ismet Bekrić Kad misliš da si oblak – Mikor elhiszed, felhő vagy

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Kad misliš da si oblak Kad misliš da si visoko, i pod tobom je svijet, otvori bar jedno oko i vidjet ćeš – iznad tebe je cvijet. Kad misliš cvijet da si, koji vrhunac krasi, otvori oči latica i vidjet ćeš – iznad tebe je ptica. Kad misliš da si ptica, što letom nadvisi zrak, podigni svoja krilca i vidjet ćeš – iznad tebe je oblak. Kad misliš da si oblak, tako visok i lak, kao nebesko ćebe, shvatit ćeš – sve je i iznad tebe, u tom čudesnom beskraju, u kom se ogledaju i cvijet na vrhuncu, i ptica što leti suncu, i ti, najljepši stih, i svoj, i dio njih.

Mikor elhiszed, felhő vagy Mikor elhiszed hogy odafenn vagy, és alattad a világ legalább fél szemmel kukkants és meglátod – feletted egy virág. Mikor elhiszed, a csúcsnak szirmot bontott virága vagy ott, szemed legyen nyitva már és meglátod – feletted egy madár. Mikor azt hiszed, a légben madár vagy, ki megnőtt egekbe terjed, szárnyaid bontsd ki már és meglátod – feletted a felleg. Mikor azt hiszed, felleg vagy, lég-könnyű és oly nagy, mint az ég a takaróban, megérted – minden feletted van, ebben a csodálatos végtelenben, ott áll, magával szemben a virágzásban lévő virág is, a nap felé szálló madár is, és a legszebb költemény, te is, részed is, részük is. Prevod: Fehér Illés Köszönöm Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Peteru Šebešćenu za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: autor



Ismet Bekrić Mama među laticama – Anya a szirmok közt

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Mama među laticama Majci Emiri Uvijek tako, u jutra rana, pa bila tmurna  ili  osunčana, mama bi, kao prva zraka, zablistala sred cvijetnjaka, ruke bi oko cvjetova svila: »Probudite se, dječice mila! Šta ste mi noćas lijepog snila?« Onda bi tiho ušla u kuću, prosula riječi što cvrkuću: »Hajdemo, djeco, veselo, čilo, i cvijeće već se probudilo!«

Anya a szirmok közt Anyánknak Emirának Mindig ugyan az, kora reggel, legyen borult az ég vagy éppen napsütötte, anyánk együtt az első sugarakkal, a virágoskertben csillant, kezével a virágokat dédelgette: »Ébredjetek, ti csöppségek! Mi szépet álmodtatok az éjjel?« Azután csendben a házba ment, csengő hangon szólalt meg: »Ki az ágyból, gyerekek, vidáman, kipihenten, lám a virágok is már felébredtek!« Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor



Ismet Bekrić Ponovo vidim sva draga lica – Ismét látom a kedves arcokat

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Ponovo vidim sva draga lica Sanjam, to idem stazom pokraj Vrbasa, od Venecije do Kastela, od Abacije do Šehera, a pored mene prolaze lica koja me ne primjećuju i koja ne raspoznajem u sumaglici dana bez svitanja i sumraka. A onda, okrećem lice prema vodi, i u njenom zrcalu jasnom ponovo vidim sva draga lica što mi se smiješe iako pate, iako čeznu kao sad i ja dok sanjam staze i slušam žubor, kao da čujem glasove onih što su sve bliži, koji su sve draži, iako vrijeme i prostranstva hoće sve više da ih udalje.

Ismét látom a kedves arcokat Álmodok, Orbász melletti csapáson haladok, Velencétől Kasztelig1, Abbáziától Seherig1, mellettem meg a nem virradó és lenyugvó nap homályában engem fel nem ismerő emberek mennek akiket én sem ismerek fel. Ám akkor, a víz felé fordulva, a tiszta víz tükrében ismét látom a kedves arcokat, akik nyomorogva is rám mosolyognak, ők is akár csak én vágyakkal teltek, míg a csapásokról álmodok és a vízcsobogást hallgatom, mintha a hozzám egyre közelebb, egyre kedvesebb egyének hangját hallanám, még akkor is, ha az idő és a tér mind erélyesebben akarja őket eltávolítani. 1Kasztel, Seher – ismert banyalukai városrészek Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.izninfo.org/gospodinismetbekri.htm