Keresés ebben a blogban

2017. június 4., vasárnap

Menta Éva Én és a vers – Ja i pesma

Menta Éva portréja

Menta Éva


Én és a vers

Én...? nem szégyennel fejet hajtani.
Ágyat vetni,
ahol szépek az álmok,
elfogadni zúgó zajokat,
jósolt reményeket,
kigyótojásokon
lépkedve mosolyogni.
Erdélyben gyökereztem,
lelkem Nagyanyja – örök emlékezés,
virágok pora, 
vizek, Isten csodái,
napfény és kristály.
Rám hűséget rótt,
terhet könnyedén cipelni.

Ez vagyok.

Vers... ? fertőz, magával ragad

bal felem

várj, 
még nem szóltam,
kifogyott a tinta.
Lassan haladok –
életem része vagy.

Ja i pesma

Ja...? bez sramote sagnuti glavu.
Krevet pospremiti,
gde su snovi snovi,
šumeće šumove,
predskazane nade prihvatiti,
na jajima zmije
koračajući smeškati.
Koreni su mi u Transilvaniji,
Baka moje duše – večno prisećanje,
poleni cveća,
vode, čude Gospoda,
sjaj sunca, kristali.
U amanet mi je vernost ostavila,
teret olako podneti.

Ta sam.

Pesma...? zarazi, ponese

moja druga strana

čekaj,
još nisam progovorila,
tinta je nestala.
Polako napredujem –
deo si mog života.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése