Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –
Zavičaj
Ima jedna kuća oronula. Klekla.
I u njoj hatula.
U hatuli kosa zahrđala
što je livade sjekla
i peruška.
Ima jedna jabuka stara
i u jabuci gnijezdo
bumbareva.
Ima jedna česma
i jedan tijesan put.
Ima starica sijeda
i na njoj marama bijela.
Ima čovjek
što o ramenima jedva nosi
ruke žuljevite.
Ima jedan vjetar rani,
što uvijek puhne u akšam.
On niz put nosi prah.
I nas je opuhnuo
niza svijet.
Ima jedan potok nepresušni
u svima, kroza sve, teče
odasvud zove.
Ima pjesma,
pjesma naricaljka,
tamo je svi znaju napamet.
Pjevaju je i djeca
u kolijevci.
|
Haza
Rombadőlt
ház. Lerogyott.
És a kemence.
A
kemencében
valaha
mezőt és tollat vágott
rozsdás
kasza.
Öreg
almafa
és az
almafán
darázs-fészek.
Egy
kút
és egy
szűk út.
Ősz anyóka
és
rajta fehér stóla.
Egy
ember
fetört
kezét vállán
alig hordozza.
A szél,
a korán kelő
napnyugtakor
támad.
Az
úton port visz magával.
Minket
is efújt,
a
világba, szanaszét.
A
kiapadhatatlan patak
mindenkiben,
mindenen keresztül árad,
szólít
minden irányból.
Egy
dalt,
siratódalt,
mindenki
fejből tud.
A bölcsőbeli
gyerekek
is
dalolják.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése