Lennert Móger Tímea Vérkép – Krvna slika

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Vérkép A női test havonta vérzik, érzik a vér szagára, megtisztul, újjászületik önmagából, nincs szüksége senkire a harchoz a békéhez, teremtő lett nagykorától, a férfi combrafogja, kiáll ellene, hogy vele veszítse el önmagát, a férfinak kell a gyász, a nő örömmel öl és ölel, mikor mi kell, áldoz és akar, elég erős az élethez, a férfi ezért vesz el a nőből, háborús üzelmek érzéstelenítés nélkül, melyik bírja tovább, ahogy mint lemetszett fül süketen fáj és polipkarokkal érzést csal, hordja az amputáció sebét, a nő az alsóneművel együtt minden nap kimossa, tűrni jár naponta a kútra, megmeríteni élete vizét, hogy, amikor a kút mélyére néz ne ugorjon, hátha a férfi hazavárja, mint tévé elé, kaja, pia, ha nem elég bámulják együtt sebeik vérző tengerét, ez a táj a női bájjal összefér, elvérezni, feltámadni havonta a férfi ebből él, amíg meg nem hal a nőben egy másikért, a nő erőtlen lesz, de feltámadni él, rutin munka, a vér vért kíván, lehet szeretni újra és enni kér és inni jár a kútra már, tükörképét vízében mossa és kioldja erényövét, használ, szerez, lassan szeret, megköti élete üzletét, harca szép, hónapokig vértelen, tiszta a születés, egy férfit sem szerethet jobban, mint a gyermekét, érte újabb harcba lép míg vére tart él, hal és remél, hogy a háború véget ér.

Krvna slika Žensko telo mesečno krvari, oseća se po mirisu krvi, očisti se, iz sebe se ponovo rađa, za borbu, za mir niko joj nije potreban, odrasteći začetnica je postala, muškarac ju butinama hvata, takmiči se s njim, da bi sebe s njim izgubila, muškarcu korota treba, žena sa zadovoljstvom davi i mazi, ovisi o trenu, žrtvuje i želi, za život je dovoljno jaka, muškarac ženu zbog toga pljačka, igre rata bez anestezije, ko će duže izdržati, kao i odrezano uvo gluho boli i rukama polipa osećaje mami, rane amputacije nosa, žena zajedno sa donjim vešom svakog dana se očisti, svakodnevno ide do bunara da trpi, da vodu života crpi, da kad u dubinu bunara gleda ne skoči, možda nju muškarac kod kuće čeka, kao ispred tv, iće, piće, ako nije dovoljno vlastito more krvarećih rana zajedno odmeravaju, taj pejzaž u sklladu je sa ženskom lepotom, iskrvariti, mesečno vaskrsnuti, muškarca u životu to drži, dok u ženi zbog jedne druge ne izdahne, žena biće nejaka, ali vaskrsne, rutina je to, krv krv zahteva, može se ponovo ljubiti te gladna je i do bunara ide da žeđ gasi, svoj odraz u toj vodi pere i pojas kreposti odveže, koristi, priušti, polako ljubi, posao života zaključi, lepa je njena borba, mesecima ne krvari, uzvišeno je rađanje, ni jednog muškarca više od svog deteta voleti ne može, zbog prinove nove borbe prihvaća sve dok u njoj krv kola, živi i umire u nadi da će taj rat prestati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/moger-timea--verkep.html