Sebestyén
Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –
Egy
exhumált tetem noteszéből
Radnóti
emlékére
Isten ilyen; sose válaszolna November, mintha örökre volna: Füst a vér, remeg a csontvelő. A szép vadállat sosem lapulna: Ha ereszteném, eliramodna. Moccan az ujj és a gödörbe lő. |
Iz beležnice jednog ekshumiranog
leša
U spomen Radnotija
Bog je takav; nikad ne bi odgovorio
Novembar, kao da je večan:
Krv je dim a koštana moždina titraj.
Lepa zver nikad ne bi se skrivala:
Kad bi ju pustio, bi odjurila.
Prst se pomaknuo i u jamu cilja.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Egy_exhum%C3%A1lt_tetem_notesz%C3%A9b%C5%91l
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése