Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
Kitartó menetelésben
Kitartó menetelésben ormok barnállanak
hol rögtönzött hidakat
robbantok majd veled
kamnitit vitezit trotil
bűvös szavak
varázslatomhoz
erdők borzadnak és kígyó
riad
az olajfa elveti bogyóit
ember munkálkodik
szorongástömítés
sziklaréseken
kamnitit vitezit trotil
pihenj szerelem
vigyázzba ösztönök
csak sikerüljön ez a
haslövés
mozdulatlan cél a hármas
vonalon
kimérten készülök
valahol kitört háborúk
félig ivott sörök
eldobott cigaretta
járőrcsizmák alatt
nősikolyt hallok a
gyönyör peremén
kamnitit vitezit trotil
törmelék a lélek ujjaim
között
véradás kétnapos
szabadság fejében
mert ha kell
akár a véremet is
zengett az eskü
kamnitit vitezit trotil
megszűnt a jeladás
dekódolhatatlan csend hüvelyébe tévedt
minden erőnk
aztán esni kezd
burkolt kísértetek hagyják el a csúcsot
tömött sorokban
mennek s nem beszélnek
csak fegyverzetük zörög nyirkos bőrükön
|
U istrajnom hodu
Vrhovi se u istrajnom hodu braune
gde ću s
tobom improvizirane mostove u vazduh dići
kamnitit
vitezit trotil*
čarne reči
za moju čaroliju
šume se groze, zmija se straši
svoje bobiće maslina odbacuje
čovek deluje
u raspuklinama stena nadev zebnje
kamnitit vitezit trotil
ljubavi odmaraj se
nagoni u stav mirno
samo nek
taj hitac u stomak uspe
na
trostrukoj crti nepomičan cilj
ukočeno se
spremam
negde
izbijeni ratovi napola prazne flaše piva
ispod
čizama stražara odbačena cigara
na rubu
strasti krik žene čujem
kamnitit
vitezit trotil
između
mojih prstiju duša je krhotina
u ime
dvodnevnog odmora davanje krvi
jer ako
treba
čak i moju krv
orila je zakletva
kamnitit vitezit trotil
signalizacija je prekinuta
sva naša snaga je
u čauru nerazgovetne tišine zalutala
posle je kiša počela
u gustim redovima
vrh skriveni aveti napuštaju
koračaju i ne pričaju
na vlažnim kožama im samo oružja zveketaju
*izmišljene reči pesnika
Prevod: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése