Keresés ebben a blogban

2017. november 16., csütörtök

Hajnal Éva Ücsörgő – Zastanak


Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –


Ücsörgő

most csak úgy elücsörögnék
ebben a verőfényes alkonyatban
ebben a magamra rajzolt ragyogásban
ahol nincs semmi kétértelmű
ahol langy fény kering a megvénült fák vérereiben
és tékozlón szórja kincseit az ottfelejtett napsütés
mintha elakadt volna a lemez ahogy gyerekkoromban
mintha újrajátszaná nyári etűdjét egy zongorán a pillanat
és végigfutna az a fura-jó borzongás
itt ezen a bársony repkényen
mintha örökké elüldögélhetnék
ennek az ódon falnak támaszkodva
még akár be is csukhatnám a szemem egy-egy kis pillanatra
azt gondolván sohasem múlik el ez az édes remegés

Forrás: a szerző


Zastanak

sad bi tek tako zastala
u tom suncem obasjanom sutonu
u tom sama stvorenom blistanju
gde dvosmislenost ne postoji
gde u žilama ostarelih stabala blaga toplina kruži
i tamo zaboravljen sjaj sunca svoje blago rastrošno deli
kao da je još u doba mog detinjstva gramafonska ploča zapela
kao da tren na nekom klaviru ponovo svoju letnju etidu svira
i tu tog baršunastog bršljana
neka neobično prijatna jeza  preplavi
kao da bi na taj prastar zid naslonjeno
večno zastati mogla
još za koji tren čak bi i oči mogla sklopiti
smatrajući da je taj sladak drhtaj večan

Prevod: Fehér Illés

2 megjegyzés: