Keresés ebben a blogban

2017. november 16., csütörtök

Szente B. Levente Csak magamra ne hagyj – Samo me nemoj samog ostaviti


Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –



Csak ne hagyj magamra

elesni, földre zuhanni, omlani
bele semmibe

most már ne hagyd,
hogy elmerüljek
mások nyomaiba lépve,
mint amikor virradatba halnék
csöndesen, így bele

a lélek föl és le hullámzó
dombjai között,
háttal fénynek, sötétnek,
őszi én-képem
rólad visszaragyog –
csak ne hagyj
magamra.
Samo me nemoj samog ostaviti

pasti, na zemlju se srušiti, u ništa
se stropoštati

sad više ne dozvoli,
da stupivši u tuđe tragove
potonem,
kao kad bi tiho
u svanuće nestao

između talasajućih
brežuljaka duše,
sjaju, tami leđima okrenuta
moja jesenska slika
od tebe se odražava –
samo me nemoj
samog ostaviti.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése