Mišo L. Korać Sombor 10.
mart 1950. –
Ruga mi se klatno u
otkucaju
Čekao sam te
na Trgu od nesanice i žagora mudrice moja i nijesi došla... Tik....tak... tik...tak.. tik...tak... Sam sam... Ruga mi se klatno u otkucaju... Tik...tak... tik...tak... Voli...ne voli... Voli...ne voli... Na nebu izranja žuti mjesec i klanja se oblacima... Pod mojim koracima čuje se zvuk ispovjedaonice, mudrice moja... Za mene,,, Za tebe... Treba nadživjeti sat na zidinama kule ispod koje koračam svakoga dana i označavam vrijeme... Ti koja mi stavljaš zlatni dukat između usana umjesto poljubaca ne daj Kerberima da me propuste... Neka mi dopuste da se pomolim za oboje... Zlatni Haronov dukat umjesto putarine istopi između naših usana... od požude i poljubaca... Tvrdoglavi Kerber me čeka već pola vijeka... Tik...tak... Tikl...tak... Dobro došli u moj san presuditeljko.... San u kojem poželim da prešutim šutnju... Tik...tak... Tik...tak... Voli...ne voli... Voli...ne voli... Nalazim razlog da trajem... Ako bi smjela ako bi htjela dozvoli mi da se kajem što ne sebično sasvim obično poželim u gluho doba da pobjedim sat ispod kojeg svakoga dana sjedim očekujući te mudrice moja... U blizini djeca pjevaju "Sve je laž osim smrti" Tik...tak... Tik...tak mudrice moja... Djeca odlaze ostavljajući nam pjesmu... Pod mojim koracima čuje se zvuk ispovjedaonice... Tik...tak... Tik...tak... Treba svakoga dana živjeti za sjutra i nadživjeti sat na zidinama kule... Laminarsa, ej Laminarsa* Tik...Tak... Tik...tak... Bože, kako je teško zaboraviti voljeti... Pretvaramo se u pitalicu za tebe za mene grkinjo moja... Tik...tak tik..tak.. Voli...ne voli voli...ne voli... Tik..tak... Tik...tak...
*Laminarsa - Ljubavni bol
|
Kigúnyol az óra
mutatója
A virrasztás
és zsibongás
Terén
vártalak
huncutkám
és nem jöttél...
Tik....tak...
tik...tak.. tik...tak...
Egyedül vagyok...
Kigúnyol
az óra mutatója...
Tik....tak...
tik...tak.. Szeret...nem szeret...
Szeret...
nem szeret...
A előbukkanó
sárga hold
a felhőket
köszönti...
Lépteim
alatt
a
gyóntatószék
visszhangzik,
huncutkám...
Értem...
Érted...
Túl kell
élni
a várfalon lévő órát
mely alatt naponta
gyalogolok
és mérem az időt...
Te aki
ajkaim közé
csók helyett
aranytallért teszel
a Kerberoszoknak
ne engedj át...
Engedjék meg
hogy mindkettőnkért
imádkozzak...
Hádész aranytallérja
útadó
helyett
ajakaink
között olvadj el...
a vágytól
és
csókjainktól..
Kerberosz, a
konok
már fél
évszázada
vár...
Tik...tak...
Tik...tak...
Szeretettel
köszöntelek álmomban
igazságot
szolgáltatóm...
Álmomban
ahol
a hallgatást
szeretném
elhallgatni...
Tik...tak...
Tikl...tak...
Szeret...
nem szeret...
Szeret...nem
szeret...
Van értelme
létezek folytatom...
Ha mernéd
ha
igényelnéd
engedd meg
vezekeljek
nem magamért
csak úgy
egyszerűen
éjnek
éjjelén szeretném
az órát
mely alatt
naponta várlak
legyőzni,
huncutkám...
Közelemben
gyerekek énekelnek
"A
halált leszámítva minden hazugság"
Tik...tak... Tik...tak
huncutkám...
Éneküket
visszahagyva
mennek el a
gyerekek...
Lépteim alatt
a gyóntató
hangja hallatszik...
Tik...tak...
Tik...tak...
Minden nap
a holnapért
kell élni
és a
várfalon lévő órát
túlélni...
Laminarsa,
ej Laminarsa*
Tik...tak...
Tik...tak...
Istenem,
szeretni
milyen nehéz
elfelejteni...
Kérdezőkké
válunk
érted
értem
görög
szerelmem...
Tik...tak
tik..tak..
Szeret...nem
szeret...
szeret...nem
szeret...
Tik...tak
tik..tak..
Laminarsa* -
szerelmi fájdalom
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése