Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Mapa
doma moga
Mapu doma moga gavran
kljunom crta.
Vrata i prozore boji u
crveno.
Kandžama crnim na šiljak mi stao –
i već stoljećima vreba
nerođeno.
Niko da me pita odakle ću ulaz
jer ja lovac mrki na
izlaske sunca
volio bih kuću sa šenli
sobama –
a s prozora vidik, ko
lovnica, puca.
Vidio sam ljude dvoglave
u vrtu,
s po četiri ruke mladice
mi sijeku.
Zalud vapim k nebu: mene nigdje nema –
u psu, u gavranu, niti u čovjeku.
Mapa doma moga pod kamenom spava.
Ja bez ruku stojim na slijepom nišanu.
Na sve strane bdijem i opet ne vidjeh
onog što mi solju zapečati ranu.
|
Otthonom képe
Otthonom képét csőrével holló
rajzolja.
Az ajtókat, ablakokat vörösre
festi.
Karmaival nyakamba kapaszkodva –
évszázadok óta a meg nem szülöttet
lesi.
Nem kérdi senki, a bejáratot hol találom,
mert én a zord vadász a nepkeltét
egy házban üres szobában
szeretném –
az ablakban meg él a vadászszenvedély.
A kertben kétfejű embereket láttam,
négy kézzel vágták a fiatal növényeket.
Hiába könyörgök: magamat sehol se találom –
se a kutyában, se a hollóban, de az emberben sem.
Kő alatt nyugszik otthonom képe.
Karok nélkül, vak célpontban állok.
Virrasztok, de sebemre
a gyógyírt mégsem találom.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése