Sebestyén
Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –
Antarktisz
hegyvidéke
Kínosan ügyelj, hogy ne lépj a koldusokra
odalenn. A türelem első játszótere ez, félhomály, hólétocsogás. Odafenn
pótdíjat szednek az erre rendeletben feljogosított személyek, akik mind az
ismerőseid. Hovatovább rend lesz.
Az első vagon üres. Temérdek az utolsó talpalatnyi hely, s a pokolfehér szerelvény vígan siklik el. Az ötödik vagy hatodik megálló lesz az, amiről a fagyott csontvelő sem akar tudni, csak a hétpróbás emlékezet. Feltételes végállomás. A mozgólépcsők itt is tele vannak, mindenki lefelé sorjázik, mindenki lefelé sorvad el. A csarnokból kilépve friss a lég, taxit keresel, s a távolban tavasz simogatja Antarktisz hegyvidékeit. |
Gorski kraj Antarktisa
Da dole na prosjake ne
staneš i te kako pazi. To je prvo igralište strpljivosti, polumrak, tapkanje
u kaljuži. Gore na to uredbom ovlašćeni doplatu uzimaju, a oni su redom svi
tvoji poznanici. Malo pomalo uspostaviće se red.
Prvi vagon je prazan
bio. Zadnji pedalj zemlje je nebrojen, a pakleno bela kompozijija veselo se
udaljava. Biće peta ili šesta stanica ta, za koju ni smrznuta koštana srž ne
želi znati, samo prepredeno sećanje. Potencijalna zadnja stanica.
Pomične stepenice i tu
su pune, svi prema dole se redaju, svi prema dole se smanjivaju.
Dvoranu napustivši
vazduh je svež, taxi tražiš a u daljini gorski kraj Antarktisa proleće
miluje.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése