Hajdan Valéria Budapest 1962.
június 30. –
Napramorgó
Forogtál, mint Napra,
mért köpködnél szotyit? Nem múlt még el a tél, bár már tavaszodik. Hiányodért szívem, lelkem panaszkodik, Valamiért titkon beléd kapaszkodik. Visszafogom magam csendben válaszodig, Míg hajnal s az éjjel meg nem házasodik. Eljutottunk egyszer már megszokásokig, Ne jussunk el messzebb szörnyű bántásokig. Tiszta fényű folyó is meghártyásodik, Fátyol ül szemeken viszontlátásokig. Rád gondolván addig amíg párásodik, Szelíd félelemmel visszavárásodig. Nehéz vajúdás ez várostól városig, Várom, mi születik, számolok háromig. |
Gunđanje
Kao da si se oko Sunca vrteo,
što bi
pljuvao semenke?
Zima
još nije prošla
ali na
vratima je proleće.
Zbog
tvog nedostatka
i srce
i duša moja se jada,
Zbog
nečeg potajno
za
tebe se hvata.
Tiho
do tvog odgovora
suzdržavam
se,
Dok
zora i duboka noć
brak
ne sklope.
Jednom
smo već
stigli
do navada,
Neka
ne stignemo dalje
do
zlostavljanja.
Kat-kad
se zamuti
i blistavo
sjajna reka,
Mrena
je na očima
do
ponovnih susreta.
Na te mislim
tokom gomilanja
para,
Pitomom
zebnjom
do
tvog povratka.
Teška
je to borba
od
grada do grada,
Dok do
tri brojim,
čekam
šta se rađa.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése