Hajdan Valéria Életajándék – Dar života

Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Életajándék Életben játszani, derűsnek látszani nem tudunk fény nélkül, amikor félénkül sötétben mellénk ül, lesz legszebb emlékül, s hitben megélénkül, mi nem a játékunk, Örök Ajándékunk!

Dar života U životu igrati, sretno izgledati bez svetla nije moguće, osveži li se u mraku pokraj nas je poput lepe uspomene veru okrepljuje, naša igra, ne nije, Večna Darovina je! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/238396

Hajdan Valéria Ketten, emelkedetten – Udvoje, uzvišeno

Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Ketten, emelkedetten Nehéz felfogni, hogy lehet, hogy egyszer csak majd nem lehet! Sok mindent ember megtehet, de van sok, amit nem tehet! Megannyi kérdést feltehet, ezernyi választ eltemet. Ki hallja a miérteket, könnyet is lát, temérdeket! Bármi is gyötri lelkedet, mégis lehetsz emelkedett! Amit az Úr ígért Neked: szíveddel meg így értheted! De ha mégsem, hát kérheted, amire vágysz, elérheted!

Udvoje, uzvišeno Teško je shvatiti, da se može dogoditi da odjedanput više se ne može dogoditi! Čovek svašta može uraditi, ali mnogo što šta ne može uraditi! Može mnoštvo pitanja postaviti i hiljade odgovora sahraniti. Ko će postavljena zašto čuti i more suza će videti! Bilo šta ti dušu muči, ipak možeš uspravno gresti! Što je Gospod obećao Tebi: sa srcem moći ćeš doživeti! A ako ne, pa možeš moliti, što želiš, moguće je postići! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/192370

Hajdan Valéria Napramorgó – Gunđanje

Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Napramorgó Forogtál, mint Napra, mért köpködnél szotyit? Nem múlt még el a tél, bár már tavaszodik. Hiányodért szívem, lelkem panaszkodik, Valamiért titkon beléd kapaszkodik. Visszafogom magam csendben válaszodig, Míg hajnal s az éjjel meg nem házasodik. Eljutottunk egyszer már megszokásokig, Ne jussunk el messzebb szörnyű bántásokig. Tiszta fényű folyó is meghártyásodik, Fátyol ül szemeken viszontlátásokig. Rád gondolván addig amíg párásodik, Szelíd félelemmel visszavárásodig. Nehéz vajúdás ez várostól városig, Várom, mi születik, számolok háromig.

Gunđanje Kao da si se oko Sunca vrteo, što bi pljuvao semenke? Zima još nije prošla ali na vratima je proleće. Zbog tvog nedostatka i srce i duša moja se jada, Zbog nečeg potajno za tebe se hvata. Tiho do tvog odgovora suzdržavam se, Dok zora i duboka noć brak ne sklope. Jednom smo već stigli do navada, Neka ne stignemo dalje do zlostavljanja. Kat-kad se zamuti i blistavo sjajna reka, Mrena je na očima do ponovnih susreta. Na te mislim tokom gomilanja para, Pitomom zebnjom do tvog povratka. Teška je to borba od grada do grada, Dok do tri brojim, čekam šta se rađa. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/105251