Keresés ebben a blogban

2018. január 31., szerda

Nagy L. Éva Majd ott leszek – Biću tamo


Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –


Majd ott leszek

Meghalok... akkor is veletek leszek.
Majd beköltözöm én a kéklő égbe,
Megtaláltok engem zöldellő rétben.
Rám találtok májusi napsugárban,
S ott leszek én patakcsobogásban.

Ott lesztek velem örök álmaimban,
Veletek leszek fent a csillagokban.
Arcotokat simítom selymes széllel,
Hulló hópehelyként visszaérkezem,
A patyolatfehér szikrázó télben.

Ott leszek mindenben, a tavasz dalában,
az új sarjadásban, búzavetésben,
érlelő nyárban, aratók dalában,
őszi lombhullásban, új bor mámorában.
Egy falat kenyérben, forrás vizében,
Napsugár fényében, éjnek tengerében.

Gondoljatok majd rám, ha dalol a szél,
Ha elhervad a virág, ha üzen a tél.
Benne leszek én fűben és a fában
Az emlékekben, a versek sorában.
Biću tamo

Umreću... i tad ću biti s vama.
Useliću se u plavet nebesa,
Naćićete me u zelenilu bareša.
Biću u sunčevim zracima maja
Ta i u žuborenju potoka.

Bićete sa mnom u mojim snovima,
Biću s vama među zvezdama.
Lice vam svilom vetra milujem,
U ćisto beloj belini mraza
U vidu pahuljice snega stižem.

Biću prisutna u žamoru proleća,
u novom klijanju, usevu pšenice,
pesmi berača, zrelosti leta,
listopadu jeseni, mamurluku nove kapljice.
U zalogaju hleba, vodi izvora,
Zracima sunca, moru sutona.

Misli na mene kad vetar ćarlija,
Cvet vene, zima glasa.
Biću u travi i stablima,
U uspomenama i stihovima.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.mek.oszk.hu/03700/03793/html/40.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése