Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –
Majd ott leszek
Meghalok... akkor is veletek leszek.
Majd beköltözöm én a kéklő égbe, Megtaláltok engem zöldellő rétben. Rám találtok májusi napsugárban, S ott leszek én patakcsobogásban.
Ott lesztek velem örök álmaimban,
Veletek leszek fent a csillagokban. Arcotokat simítom selymes széllel, Hulló hópehelyként visszaérkezem, A patyolatfehér szikrázó télben.
Ott leszek mindenben, a tavasz dalában,
az új sarjadásban, búzavetésben, érlelő nyárban, aratók dalában, őszi lombhullásban, új bor mámorában. Egy falat kenyérben, forrás vizében, Napsugár fényében, éjnek tengerében.
Gondoljatok majd rám, ha dalol a szél,
Ha elhervad a virág, ha üzen a tél. Benne leszek én fűben és a fában Az emlékekben, a versek sorában. |
Biću tamo
Umreću...
i tad ću biti s vama.
Useliću se u plavet nebesa,
Naćićete me u zelenilu bareša.
Biću u sunčevim zracima maja
Ta i u
žuborenju potoka.
Bićete sa mnom u mojim snovima,
Biću s
vama među zvezdama.
Lice vam
svilom vetra milujem,
U
ćisto beloj belini mraza
U vidu
pahuljice snega stižem.
Biću prisutna
u žamoru proleća,
u
novom klijanju, usevu pšenice,
pesmi
berača, zrelosti leta,
listopadu
jeseni, mamurluku nove kapljice.
U
zalogaju hleba, vodi izvora,
Zracima
sunca, moru sutona.
Misli na mene kad vetar ćarlija,
Cvet vene, zima glasa.
Biću u
travi i stablima,
U
uspomenama i stihovima.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése