Rade Šerbedžija Bunić 27.
srpanj 1946. –
Zaboravi
Ako me sretneš negdje u gradovima stranim,
Po kojima se muvam u posljednje vrijeme, Sretni me, Kao da me srećeš prvi put. Nismo li se mi već negdje vidjeli, Kaži…i zaboravi.
Zaboravi dane koje smo nekada zajedno…
I noći zaboravi… Gradove kojima smo mijenjali imena, I ucrtavali u karte samo nama dostupne… Onaj hlad pod maslinama u našoj uvali, Uvali mirnih voda. Otok naš i ime broda pjesnika Koji nas je tamo nosio…
Zaboravi da si ikada rekla da me voliš,
I kako se nikada, nikada, nećemo rastati.
Treba zaboraviti naslove knjiga
Koje smo zajedno čitali, Filmove koje smo gledali, Hemfri Bogarta i Kazablanku, Naročito zaboravi.
Ulicu divljih kestenova s početka Tuškanca,
I onaj naš poljubac na kiši Za koga bi znala reći: “Nikada neću zaboraviti”. Molim te zaboravi…
I kada ti kažem da zaboraviš,
Kažem ti to zato što te volim Kažem ti to bez gorčine.
Otvori oči ljubavi,
Našim gradom prošli su tenkovi. Odnijeli su sobom sve što smo bili, Znali… imali… Zato… Zaboravi.
Čemu sjećanja?
Pogledaj kako trešnja u tvome vrtu Iznova cvjeta svakoga proljeća. Nasmiješi se jutru koje dolazi, Zagrli bjelinu novih dana I zaboravi.
Kasno je već dragana, hoću da kažem,
Zreli smo ljudi, To jest, nismo više djeca I znam da nije lako.
I znam da možda i boli… ali pokušaj,
Molim te, pokusaj… zaboravi!
I ako me sretneš negdje u gradovima stranim,
Po kojima se muvam u posljednje vrijeme, Sretni me, kao da me srećeš prvi put; Nismo li se mi već negdje vidjeli, Kaži… i zaboravi. |
Felejts
Ha valamelyik idegen
városban találkozunk,
Ahol az utóbbi
időben bolyongok,
Úgy köszönts,
Mintha először
találkoznánk.
Mintha láttuk volna
már egymást,
Mondd... és felejts.
Felejtsd el a valaha
együtt töltött napokat...
És az éjszakákat is
felejtsd el...
Az általunk
elnevezett és a csak számunkra
Hozzáférhető
térképre berajzolt városokat...
Rejtekhelyünkön azt
az olajfaárnyékot,
A csendes vizű
öblöt.
Szigetünket és azt a
költő nevét viselő hajót
Amely oda szallított
bennünket...
Felejtsd el, hogy
valaha is mondtad, szeretsz
És hogy soha,
sohasem fogunk elválni.
El kell felejteni
Az együtt olvasott
könyveket,
Az együtt nézett
filmeket,
Humphrey Bogartot és
Casablancat
Mindenképpen
felejtsd el.
A Tuskanac elejéről
a vadgesztenyesort
És azt az esőben
adott csókot
Amelyre esküdöztél:
“Sosem felejtem el”.
Kérlek, felejtsed
el...
És mikor azt mondom,
felejtsd el,
Azért mondom, mert
szeretlek
És keserűség nélkül
mondom.
Szerelmem, nyisd ki
szemed,
Városunkon keresztül
tankok mentek.
Mindent magukkal vittek,
mívoltunkat,
Tudatunkat... vagyonunkat...
Ezért...Felejts.
Mire valók az
emlékek?
Nézd, kertedben a
cseresznye
Minden tavasszal
újra virágba borul.
Mosolyogva köszöntsd
a következő reggelt,
Öleld át az új napot
És felejts.
Kedvesem, késő van, akarom mondani,
Érett emberek vagyunk,
Azaz, többé nem vagyunk gyerekek
És tudom, nem könnyű.
És tudom, talán fáj
is... de próbáld meg,
Kérlek, próbáld
meg... felejts!
És ha valamelyik idegen
városban találkozunk,
Ahol az utóbbi
időben bolyongok,
Úgy köszönts, mintha
először találkoznánk;
Mintha láttuk volna
már egymást,
Mondd... és felejts.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése