Petrőczi Éva
Pécs, 1951. április 7. –
Brodszkij-triptichon
Joszif Brodszkij és Baka István
emlékére
I
Nobel-díjas, macskával
(Joszif Brodszkij portréjára)
Megkaptad a díjat,
de annyi sebet látott szegény tenyered kérgét nem a hírnév bársonyozta újra be, nem; csak az a stockholmi képeden szomorú arccal dajkált kicsi macska, aki ujjaid öblébe Murjonka-módra símult, (mintha orosz cica volna, egészen olyan!) mondom, ő egyedül lehetett a te sorsosod, ott, a hideg, frakkos diadal illékony napjaiban. II
Dido utolsó üzenete
„Mellettem alszik már Lavínia,
keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál, de a tűz, amely a húsból oltárt varázsol, benne nem lángolt soha.” Baka István: Aeneas és Dido
Látom, eluntad már Lavíniát,
és minden sejted értem, Didóért kiált. Értem, ki nem vagyok már
elsőfű csikó, de vagyok
a megérkezés, s vagyok a búcsúzás, vagyok, ki úgy szerettem
Trójának fiát,
hogy sósvíz-marta szépséges szemét távolból is meggyötri még, ha látni többé nem fog engem.
A máglya sír alattam,
te velem égsz, szerelmem. Te velem égsz, bár tested itt marad; önmagad üres, hideg héja vagy. III
Elégia Joszif Brodszkijért
„John Donne aludni tért. Alszik
a vers,
Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban, Mind elcsitulva…” Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért (Gergely Ágnes fordítása)
Joszif Brodszkij aludni tért.
Bölcsője szélmarta, kétnevű város, a Néva megcsúfolt leánya, nyughelye habmarta dózsei székhely.
Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel
(gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!) hagyta el – gyorsan – a világot, de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott. (Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!) Majd megjött költő-bátyja, Auden, s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott.
Legvégül Rilke érkezett,
Pityer élettől korán megkopott szülöttét Hádész tájain hogy illőn köszöntse. (Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos, lágy dikcióba vált!)
Joszif Brodszkij aludni
tért.
De ébresztgették négyen odaát, tanítgatván, hogy feledjen halált, tanuljon tőlük jó feltámadást.
Joszif Brodszkij aludni
tért.
De nem nyelte be kopár sír-torok, mert ők fogadták, négyen. Négyen, kiket – neveltjük, ő – e földi létbe, hívőn-hitetlenül, szépséges és konok szavakkal annyiszor visszavont. |
Brodski-triptih
U spomen Josifa
Brodskog i Ištvana Bake
I
Nobelovac sa
mačkom
(Povodom portreta Josifa
Brodskog)
Priznanje si dobio,
ali mnoštvo rana
preživele žuljeve
tvojih dlanova ponovo
ne baršun časti obavija, ne;
samo ta mala mačka
koju si na štokholmskoj slici
otužno milovao,
u krilo tvojih prstiju
poput Murjonke se uvukla,
(kao da je ruska mačka,
sasvim takva!)
velim jedino ona je
mogla biti tvoja sudba,
tamo u hladnim, hlapljivim,
frakom kićenim danima slave.
II
Poslednja poruka Dide
„Lavinija već pored mene spava,
sa tvrđim mišićima od tebe je mlađa,
ali vatra koja iz mesa oltar čara
u njoj plamtila nije nikada.“
Ištvan Baka: Enej i Didona
Vidim, Lavinija ti je već dosadila
i svaka tvoja ćelija mene,
Didonu zove.
Mene, koja nisam više
ždrebe prve trave, ali sam
prispeće
i jesam rastanak,
ja sam ta koja je tako volela
sina Troje
da mu slanom vodom izgrizle krasne
oči
i iz daljine će namučiti saznanje
da me videti nikad više neće.
Plače ispod mene lomača,
ti, ljubavi moja, sa mom izgaraš.
Makar ti telo ostaje, sa mnom
izgaraš;
jesi vlastita prazna, hladna
ljuska.
III
Elegija za Josifa Brodskog
„Džon Don je zaspao. Spava i pesma,
Slika, ritam. Nit se užari, niti tutnji,
Sve se stiša...”
Josif Brodski: Velika elegija za Džon Dona
Josif Brodski je zaspao.
Kolevka mu je vetrom grizen grad
sa dva naziva,
Neva izrugivana kćerka
a grobnica valovima grizen presto vladara.
Lutanjima probodenim čipkastim srcem
(poput venecijanskih rešetaka krasnim srcem!)
svet je – na brzinu – napustio,
ali eto, dva anđela-pesnikinje, Ana i Marina
su ga odmah počele dadiljati, preko, tamo.
(Da, ruski je njihov anđeoski
jezik!)
Pa stigao je i njegov brat pesnik Odn
u ruci neboplavu encian-utehu donevši.
Na kraju Rilke je došao
da na predelima Hada od čemera
prerano
istrošenog stvorenja dostojno
pozdravi.
(Ako on govori, takođe i Nemac
anđeosku,
mekanu dikciju koristi!)
Josif Brodski je zaspao.
Ali su ga preko četvorica budili,
učili ga da smrt zaboravi
i da od njih dobro vaskrsnuće uči.
Josif Brodski je zaspao.
Ali ga pusto grlo groba nije progutao,
jer su ga oni čekali, četvorica.
Četvorica koje je – on, učenik – tu,
na zemlji
verno-nevernički, sa krasnim i isključivim
rečima toliko puta opovrgao.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése