Márkus László Miskolc 1955.
február 13. –
Apóka
Ímmel-ámmal
megejtette kései reggelijét. Kupica pálinka, épp csak az ízéért. Falásnyi kenyér, érett gomolyával, vereshagymával. Ahogy szokta. Évek óta. Az asztalon újság. Repedt szemüvege ma nem vágyik új csodákra. Májfoltos kezei botra kulcsolva. Gondolatban messze jár, a falu határán is túl, szeme az ajtón – hátha… |
Gerelj
Svoj kasni
doručak
bezvoljno
se
prihvatio.
Gutljaj
rakije
tek zbog
okusa.
Zalogaj
hleba
sa
kačkavaljem,
crvenim
lukom.
Po običaju.
Već godinama.
Na stolu su
novine.
Napukle
naočale
za novim
čudima
ne žude.
Njegove
pegave ruke
štap
hvataju.
Daleko je u
mislima,
izvan atara
naselja,
pogled mu je
na vratima –
možda...
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése