Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Osmijeh
Žena koja je
prošla kroz cio život
sa smiješkom oko usana.
I kada gromom zaždiven
stog sijena
nam izgori.
I kada bismo
čuli
da je smak
svijeta zakazan za subotu
u tri sata iza ponoći,
smiješak nije gasnuo.
I kad smo rano lijegali
da ne bismo večerali.
I kad u šaci svojoj grijala
četrnaest ozeblih nogu.
Osmijeh nije trnuo.
Kad sam se
počeo i ja
ko ona
osmjehivati
razumio sam
da je u sebi
život preplakala.
|
Mosoly
Ismerten
az asszonyt,
aki
egész életén keresztül
mosolygott.
Akkor
is, mikor a villám
a
szénakazalba csapott és leégett.
Akkor
is, mikor
szombat
estére éjfél után háromra
a
világvégét jósolták,
csak
mosolygott.
Akkor
is, ha korán tértünk nyugovóra,
hogy
vacsorázni ne kelljen.
Akkor
is, mikor tenyerével
tizennégy
fagyos lábat melegített.
Csak
mosolygott.
Mikor
én is hozzá hasonlóan
mosolyogni
kezdtem,
megértettem,
az életet
önmagában
siratta el.
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: Iz zbirke: Dok
vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 84. str.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése