Keresés ebben a blogban

2018. március 4., vasárnap

Faiz Softić Osmijeh – Mosoly


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Osmijeh

Žena koja je
prošla kroz cio život
sa smiješkom oko usana.

I kada gromom zaždiven
stog sijena nam izgori.
I kada bismo čuli
da je smak svijeta zakazan za subotu
u tri sata iza ponoći,
smiješak nije gasnuo.

I kad smo rano lijegali
da ne bismo večerali.
I kad u šaci svojoj grijala
četrnaest ozeblih nogu.
Osmijeh nije trnuo.

Kad sam se počeo i ja
ko ona osmjehivati
razumio sam da je u sebi
život preplakala.
Mosoly

Ismerten az asszonyt,
aki egész életén keresztül
mosolygott.

Akkor is, mikor a villám
a szénakazalba csapott és leégett.
Akkor is, mikor
szombat estére éjfél után háromra
a világvégét jósolták,
csak mosolygott.

Akkor is, ha korán tértünk nyugovóra,
hogy vacsorázni ne kelljen.
Akkor is, mikor tenyerével
tizennégy fagyos lábat melegített.
Csak mosolygott.

Mikor én is hozzá hasonlóan
mosolyogni kezdtem,
megértettem, az életet
önmagában siratta el.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 84. str.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése