Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
|
Vlašićki čoban
Omalen,
Ispred stada
golema,
Jaše na
magarcu
Skoro ko
vojskovođa.
Magarac sijed i samar sijed.
Na samaru: vreća, sjekira i oklagije.
Poljem se iza njega
Vunena jegulja vije.
Vlašićki čoban
Poznaje ćud ovce svake
A hiljadu ih
ima.
Deset gore,
deset dolje –
tu je
negdje, veli.
I jastuk i jorgan
Od vlašićkog neba
Preci mu
skrojili.
Triput noću
ustaje.
Triput mokri.
Triput potepa magarcu.
Triput se javi šarovu
sa druge strane stada.
Vlašićki čoban
Čizme rudare
nosi.
Kad se sagne
Rudu da
pogura
U butine mu
udaraju.
Oči mu
crvene od klekovog dima.
Sjeda za
večeru, jede polako,
Ko da od
nebesa uzima.
|
Vlašić-i* pásztor
A hatalmas nyáj előtt
Alacsony ember,
Akár egy hadvezér,
Ül a szamáron.
Szürke a szamár és szürke a málha.
A málhában: szekerce, görgő és puttony.
Utána a mezőn
gyapjúcsík kanyarog.
A Vlašić-i pásztor
Minden bárány titkát ismeri,
pedig ezrével vannak.
Tíz ide vagy oda –
mit számít, mondja.
Vánkosát, takaróját
Ősei Vlašić-i
Égből fonták.
Éjjel háromszor kel.
Háromszor vizel.
Háromszor suttog a szamárnak.
Háromszor szól a kutyának,
a nyáj túloldalára.
A Vlašić-i pásztor
Bányászcsizmát hord.
Ha lehajol,
A rudat meglökni,
Oldalát üti.
Borókafüsttől vörös a szeme.
Vacsorázik, lassan fogyaszt,
Mintha az égtől csenne.
* Vlašić (Vlasity) – 1943 méter magas
hegy Közép-Boszniában.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése