Hajnal Éva Villanás – Blesak

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Villanás

minden délutánban van valami szomorúság
ez nem olyan szembetűnő
nem látható azonnal
csak mikor már szétesett
s darabkái lecsorognak az ereszcsatornán
kicsipkézik a kerti tó tükrét
szilánkokat menekítve a fényből
riasztó
hamarosan vége
újra véget ér valami gyönyörű
valami csoda
elmúlik az örökkévalóból egy pillanat
ám amikor végleg átadnád magad a csüggedésnek
olyasmi történik amire nem vagy felkészülve
eljön a pillanat amit legjobban vártál mégsem szeretnéd
nehéz búcsú
egy villanás ami bearanyoz minden létezőt
rögtön elillan
az imént még láttad de pár pillanat múlva eltűnik a horizontról
még marasztalnád húzva az időt
valóban csak egy szempillantás
megállítanád
megőriznéd
lepréselnéd
le is rajzolnád
csak időzne még egy picit
végül ő rajzol körbe téged
magára húzza a hegyeket
hosszú csendekkel takarózik
narancsban izzó örömével még utoljára emlékeztet
milyen gyönyörűség élni

Forrás: a szerző

Blesak

u svakom popodnevu ima nešto tužnoga

to nije tako očigledno

ne može se odmah primetiti

samo kad je već raspalo

i delovi niz oluka se spuštaju

naboraju ogledalo jezerca u vrtu

tek krhotine svetla spašavaju

zastrašujuće je

uskoro je kraj

opet se nešto krasno završava

neko čudo

iz neprolaza jedan tren se gubi

ali kad bi se klonulosti potpuno predala

desi se nešto na što nisi spremna

stiže žarko željen ipak neželjen trenutak

težak rastanak

jedan blesak što postojanje zlatom obavija

te odmah i nestaje

malo pre još si osetila ali za koji čas isčezne sa horizonta

vreme odugovlačeći još bi ga zadržavala

ustvari samo je jedan treptaj

zaustavila bi

sačuvala bi

preparirala bi

još bi ga i nacrtala

samo da se još malo zadrži

na koncu on će te zaokružiti

na sebe brda navlači

dugačkim ćutanjima se pokriva

sa svojom narandžastom radošću poslednji put te podseća

krasno je živeti

Prevod: Fehér Illés