Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
Homokrajz
Hosszú sivatag
peremét kutatva kerengünk
félszeg
ellipszisekbe hajló köröket rajzolunk szavakkal
a dobhártyákra
tapadó sötétség ellen védekezünk
önricsajunkba
belemerülve
és belevakulva
a távolról könyörtelenül tüzelő napsugarakba
tevevezetőink:
árnytalan hitet! – így követelik
mindenkitől
félelemperzselte
arcok maszkja köszön
s kiátkozzuk a
nem köszönőket
már hálni se
jár belénk a lélek
és nincs olyan
vétek
mit egyetlen
fanyar mosolyért el ne követnénk
itt a
szürkeségben homokkal dúcolt emelvényeinken
sürög a
képzelt valóság
fű
fa
rügy
virág
a flórára
ruházott örökigazság
gyökérszárny
szár
ág és
levél
és hogy éppen
ezért innen már menni s menekülni soha senkinek
nos: ezt
és csak ezt
nem fogjuk fel soha
mert azért tartozunk
mi is valahova
hosszú sivatag
körellipszise rajzolja utunk
Forrás - Podolszki
József: Barna, Forum 1982. 39. old.
Crtež u pesku
Istraživajući
rub duge pustinje kružimo
rečima
u stidljive elipse pretvarajuće krugove crtamo
u
vlastitu graju utopljeno
i od
sunčevih zraka šta iz daljine prže oslepljeno
protiv
na bubno opno zalepljenog mraka se borimo
naši
kamilari: neosenčenu veru! – od svakoga
tako zahtevaju
maske
strahom oprženih lica pozdravljaju
i one
koji ne pozdravljaju proklinjamo
duh i
za vreme sna nas obilazi
i nema
takvog greha
što ne
bi učinili zbog jednog oporog osmeha
tu u
sivilu na našim peskom poduprenim podijima
zamišljena
stvarnost vrvi
trava
drvo
pupoljak
cvet
večna
istina flore
korenje
peteljka
grana i
list
i baš
zbog toga odavde već otići bežati nikad nikome
dakle:
to
samo to
nikad ne shvatamo
jer ipak
i mi negde pripadamo
naš put
elipsa duge pustinje crta
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése