Keresés ebben a blogban

2018. március 12., hétfő

Faiz Softić Sanak – Álom


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –


Sanak

Eh da mogu
ispjevat djevojku
sa strukom
ko jabukovim kalemom
Sa obrazima poput behara jabukova.
I moja da je. U vijeke vjekova.

Da je zaludu traže u kuću
prebogatu
iz koje odive u prviče dolaze
na hatovima vilenim
sa djeverima viđenim.

Da joj ruže
uz jastuk prislanjam
nek joj u san mirisom bez kraja
udaraju.

Eh da mogu
ispjevat djevojku vilinsku.

S usnama
poput sunčeva zalaska nad Bjelasicom.

Sa pjegama u očima
kao krompirove zlatice.
Koja bi s godinom
rađala sinove zlatnih ruku
a ja dijelio djeci zvjezdane ogre
kao muštuluke.

Álom

Bár tudnék
a nádszál
derekú
almapiros arcú lányról
dalolni.
És az enyém lenne. Míg a világ világ.

És hiába keresnék a dúsgazdag
házában
ahonnan az eladó lányok
talpig selyemben neves
menyasszonykísérőkkel mennek.

Párnájára
rózsát helyeznék
hogy álmában rózsaillat
kísérje.

Bár tudnék
a tündérlányról dalolni.

Akinek ajkán
a Bjelasica-i* lenyugvó nap sugarai.

Szemében
aranyszeplők.
Éveken keresztül
aranykezű fiúkat szülne
én meg számukra ajándékként
a csillagos eget hoznám.

*Montengeróban 2139 m magas hegy.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 81. str.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése