Faiz Softić Sanak – Álom

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Sanak Eh da mogu ispjevat djevojku sa strukom ko jabukovim kalemom Sa obrazima poput behara jabukova. I moja da je. U vijeke vjekova. Da je zaludu traže u kuću prebogatu iz koje odive u prviče dolaze na hatovima vilenim sa djeverima viđenim. Da joj ruže uz jastuk prislanjam nek joj u san mirisom bez kraja udaraju. Eh da mogu ispjevat djevojku vilinsku. S usnama poput sunčeva zalaska nad Bjelasicom. Sa pjegama u očima kao krompirove zlatice. Koja bi s godinom rađala sinove zlatnih ruku a ja dijelio djeci zvjezdane ogre kao muštuluke.

Álom Bár tudnék a nádszál derekú almapiros arcú lányról dalolni. És az enyém lenne. Míg a világ világ. És hiába keresnék a dúsgazdag házában ahonnan az eladó lányok talpig selyemben neves menyasszonykísérőkkel mennek. Párnájára rózsát helyeznék hogy álmában rózsaillat kísérje. Bár tudnék a tündérlányról dalolni. Akinek ajkán a Bjelasica-i* lenyugvó nap sugarai. Szemében aranyszeplők. Éveken keresztül aranykezű fiúkat szülne én meg számukra ajándékként a csillagos eget hoznám. *Montengeróban 2139 m magas hegy. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 81. str.