Markovic Radmila Beograd 1940. november 4. –
Verebek
Időnként fölröppen
egy-egy ricsajozó
szürke verébsereg,
rajtuk semmi sem különleges,
csak fürgeségük olyan,
mint a csintalan
gyerek,
egyszerre
döntenek,
és csiripelve a
sanyarikafára
csapnak le.
|
Vrapci
Povremeno po koje
sivo jato vrabaca
uz besomučnu graju poleti,
ništa naročito na njima,
tek im je brzina takva
kao u nestašnog deteta,
istovremeno odlučuju
i dženeriku uz ciku
osvajaju.
Prevod: Fehér Illés
|
Gyönyörű a fordítás, kedves Illés. Nagyon szépen köszönöm: Radmila
VálaszTörlésÖrömmel tettem.
TörlésGyönyörű a vers, gyönyörű a fordítás - és mily kiváltságos vagyok, hogy mind a két nyelvet ismerem! Köszönöm az élményt Radmilának és a fordítónak is!
VálaszTörlésKöszönöm.
TörlésNagyon szépen köszönöm elismerő szép szavaidat.
Törlés