Keresés ebben a blogban

2018. március 21., szerda

Željka Janković Almost blue – Almost blue


Željka Janković Kragujevac, 23. mart 1989. –



Almost blue

Te večeri kraj obale
U moru alkohola
Podvig je bio naći
Kap pijaće vode
I ona se za tu slamku
Što joj je pružio
Uhvatila kao
Davljenik.
Morski lahor
Par tonova bluza
I plava špilja
Samoće
Dok pevušila je
Blue moon
On svirao je
Almost blue
I baš u tom „zamalo“
Beše sva njihova nada.
I razlika.

Žongliranje
Željom.
Žalobna
Železnica
Žilave
Žudnje
I žulj od žileta laži.

Šačica
Domaštane
Stvarnosti
Šapat
Vrišteće
Strave
i šamar
odšetalih
šansi.

Sebična
Sloboda
Sebstva.

Kako to već dolikuje,
Pobednik ne voli
Osvrtanje.
Al’ noćas ga ta ćudljiva melodija
Prominula sa ploče u čajdžinici
Vraća na obalu,
Bremenitu bluzom,
Budalastim bivanjem u bivšoj budućnosti,
Kojom ona hoda sa nastranom nasladom
Grejući se opiljcima kondicionala prošlog.

Kaže,
Sve je drugačije
Sem tvoje ušne školjke.
I bas ključa tvojih kukova.
I još ti u oku onaj putokaz
Što smo, zaneseni, zaobišli
Plešuci pod plavim pogledima plime.
Ali, žalo se više ne kikoće
Svetlucavo zelenkasto
Tek pokatkad zatalasa mu se osmejak
U dnu brka
Gde veslaju neki drugi prsti
Optočeni zlatom.
S leve strane obale duva vetar
Koščata šaka treperi prazna
Zjapi.

Vapi.
Almost blue

Azon az estén a parton
Az alkoholtengerben
Művészet volt
Egy cseppp ivóvizet találni
És a lány abba a szalmaszálba
Amit a fiú nyújtott
Fuldoklóként
Kapaszkodott.
Tengeri fuvallat
Néhány blues taktus
És a magány
Kék barlangja
Míg a lány
A Blue moon-t énekelte
Addig a fiú
Az Almost blue-t játszotta
És pont abban a “majdnem”-ben
Reménykedtek.
És különböztek.

Varázslás
Vágyakkal.
Állhatatos
Álmodozás
Siralmas
Sínpárja
És koholmányél okozta kérges tenyér.

A valóság
Tenyérnyi
Káprázata
A rikoltó
Rémület
Sutyorgása
és az elkószált
lehetőségek
csapása.

Szűkmarkú
Szabadság
Szédelgése.

Ahogyan az már illik
A győztes a széljegyzeteket
Nem szereti.
De ma éjjel az a szeszélyes dallam
A lemez mellől a kávézóból
A partra vitte,
A bluessal terheltre,
A múlt jövő bolondos színterére
Ahol a lány torz gyönyörrel a volt
Feltételes mód szilánkjaival melegedve sétál.

Állítja,
Fülkagylóidat
Kivéve minden más.
És csípőd basszuskulcsát.
És szemedben még ott van az az útjelző
Amelyet a kék apály tekintete alatt
Fellelkesülten táncolva elkerültünk.
De a tengerpart többé nem kuncog
Zöldesen csillogva
Bajúsza mélyén
Ahol arannyal kürölvont
Idegen ujjak eveznek
Mosolya csak néha villan.
A szél a bal partról fúj
Üresen remeg a csontos kéz
Kirekesztett.

Kérlel.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése