Faiz Softić Ranjenik – Sebesült

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ranjenik U živo meso zgodi me kuršum vrio stresoh se kao kad cjevanicu šljive sastaviš petom sjekirinom. Od tada, svakoga dana, sastavi me po jednom u cjevanicu i ja se sav sretan stresem, ko rosa sa šljive, u se: zadrhte svaki nerv i svaka misao u ćelijama. Od svakog drhtaja ostane po jedan zlatni krug oko moje glave i od njih pletem lanac kojim se vežem: za miris čuvarkuće za rog na očevoj kući za put koji mi ne da stati za strah od sudnjeg dana.

Sebesült Elevenembe talált a forró golyó megremegtem mint a szilva mikor a szekerce sípcsonton találja. Azóta naponta egyszer sípcsonton találnak én meg örömömben, mint harmat a szilvafán, összerezzenek: reszket minden ideg és a sejtekben minden gondolat. Minden rezzenésből fejem körül egy-egy arany kör keletkezik, láncot azokból készítek amellyel magamhoz láncolom: a kövirózsa illatát, apám házát, a sosem nyugvó csapást, az ítéletnaptól való iszonyom. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 65. str.