Keresés ebben a blogban

2018. április 17., kedd

Faiz Softić Ranjenik – Sebesült


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ranjenik

U živo meso
zgodi me kuršum vrio
stresoh se kao kad cjevanicu šljive
sastaviš petom sjekirinom.

Od tada, svakoga dana,
sastavi me po jednom
u cjevanicu
i ja se sav sretan
stresem, ko rosa sa šljive, u se:
zadrhte
svaki nerv i svaka misao u ćelijama.

Od svakog drhtaja
ostane po jedan zlatni krug
oko moje glave
i od njih pletem lanac
kojim se vežem:
za miris čuvarkuće
za rog na očevoj kući
za put koji mi ne da stati
za strah od sudnjeg dana.

Sebesült

Elevenembe
talált a forró golyó
megremegtem mint a szilva
mikor a szekerce sípcsonton találja.

Azóta naponta
egyszer sípcsonton
találnak
én meg örömömben,
mint harmat a szilvafán, összerezzenek:
reszket
minden ideg és a sejtekben minden gondolat.

Minden rezzenésből
fejem körül
egy-egy arany kör keletkezik,
láncot azokból készítek
amellyel magamhoz láncolom:
a kövirózsa illatát,
apám házát,
a sosem nyugvó csapást,
az ítéletnaptól való iszonyom.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 65. str.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése