Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –
Anđeo sa
smiješkom
Šapućem ti noćas
upamti na uho
zrači prvi zračak
proljećnoga bdijenja...
Pričamo o svemu
u to dobo gluho
kao muž i žena
dok priroda spaja
čudna pupoljenja...
Samo ovog dana
ove noći sjetne
otkrijemo ljubav
tugu... tajne
i šuteći strah nas
da nas ne premetne
i ne pretvore u dvije
zvijezde sjajne...
A proljeće vjeruj
zna da bude tako
skriveno...
U nama
sjećanja
ume da oživi
pa ko rijeka
nagla
da naraste
jako
da nam se u
srcu
probude
izlivi...
I ne
strahuj...
Eto i
vrijeme nama je naklonjeno
Nek osjetim
damar
ispod tvog
kaputa...
Dvije na
nebu zvijezde
neka sjaje
vječno
kada nas dočekaju
umorene s puta...
Spavaj... i ne pričaj ništa
o toj želji pritom...
Samo u snu otkrij
lice svoje smiješkom...
Vjeruj biću uvijek
nježan...
pažljiv...
pitom...
I u trenu lakom
i u času teškom...
Spavaj... Sanjaj proljećni
Anđele sa smiješkom...
|
Mosolygós angyal
Suttogom
jegyezd
meg
a
tavaszi virrasztás
első
sugarát...
Éjnek
idején
míg a
természet
csodás
bimbókat társít
mint
férj és feleség
beszélgetünk...
Csak
ma
ezen a
csüggedt éjszakán
fedezzük
fel a szerelmet
keserűséget...titkokat
és
félünk
ne
helyezzen át bennünket
két
fényes csillaggá
ne
változtasson...
Hidd
el a tavasz
képes
ilyen
rejtélyességre...
Képes
felébreszteni
az emlékeket
és
hömpölygő folyóként
hirtelen
áraszt
és szívünkben
árad...
És ne
félj...
Íme számunkra
kedvező az idő
Hadd
érezzem kabátod alatt
ütőered...
Hadd
csillogjon
az
égen két fényes csillag
mikor
az úttól elfáradva
várnak
bennünket...
Aludj...
és ne szólj
e kívánságról...
De álmodban mutasd meg
mosolygós
arcodat...
Hidd
el
gyengéd...
figyelmes...
önzetlen
leszek...
És egy-egy
pillanatra meggondolatlan
netán kibírhatatlan...
Aludj...
A tavasszal álmodj
mosolygós
Angyalom...
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése