Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
Új beszéden töröm a lelkem
Új beszéden töröm
a lelkem
mert a csillagok
felől közeledőkhöz
akarok szólni
most hallhatóbban
és világosabban
hogy latba essék
ami embertől
emberi hangon feléjük sugárzik
amivel meg
kellene győznöm mindahányat
csak pillanatra
forduljon vissza nyitott szemekkel
és a hátával
takart fényt ismét arcunkig eresztve
nézzen szét
közöttünk
nem vagyunk
rosszak
feketébbre
sikeredett lelkünk nem a kor ördöge
nem förtelmes kór
lappang szívünk helyén
mi csak ülünk
állunk megyünk nézelődünk
azután beszélünk
mint akik tudják
hol az igazi láng
és hogyan
festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink
hát jól értsük
meg egymást
máglyákat rakni
így is úgy is
egyaránt lehet
Forrás: Barna,
Forum 1982. Kőtábláim válladra ciklusból 63. old.
Dušom nov jezik
stvaram
Dušom nov jezik stvaram
jer sad razgovetnije jasnije želim
govoriti onima koji se sa zvezde
približavaju
da to što prema njima
ljudskim glasom zrači ima svoju
težinu
čime bi svakog od njih ubediti
trebao
otvorenim očima nek se samo na tren
okrene
i leđima zaklonjenu svetlost do naših
lica ponovo puštajući
nek između nas zagleda
nismo izvitopereni
nije đavo epohe što su naše duše
crnije
na mestu naših srca nije užasna
zaraza
mi tek sedimo stojimo koračamo
razgledamo
potom govorimo
kao oni koji znaju gde je istinski
plamen
i ispred njega stavljeni naši mali i
veliki poslovi kakvi su
pa shvatimo jedan drugog
lomača podjednako može biti
sastavljena
i ovako i onako
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése