Željko Krznarić Varaždin
12. mart 1946. –
|
Ne diraj moje godine
Ne diraj
moje godine
ne igraj se
mojim rukama
ostavi moje
usne...
Najbolje bi
bilo za tebe
da odeš
da otvoriš
vrata
ostaviš tu
kafu koju pijemo
zaklopiš
knjigu i
pokupiš tih
svojih deset sličica
iz raznih
razdoblja tvoga života.
Zašto me gledaš tako bezobrazno
tako toplo i nemirno
tebi ću, evo, samo tebi ću
otkriti tajnu
jer te želim spasiti od sebe i tuge
ja sam rođen u godini
loše berbe
i što možeš od mene dobiti
samo suzu na kraju.
Zato ti kažem
pokupi sve te tvoje nežnosti
skini poljupce sa mojih usana
ne ostavljaj
te mirise na jastuku
jer tako te
volim
a rođen sam
u godini loše berbe
i znam da će sve to
loše završiti...
|
Éveimet ne háborgasd
Éveimet
ne háborgasd
karommal
ne játszadozz
hagyd
békén ajkamat...
Számodra
legjobb lesz
ha
elmégy
ha
kitárod az ajtót
otthagyod
az együtt fogyasztott kávét
becsukod
a könyvet
összeszeded
a különböző korszakokban
készült
képeidet.
Miért
nézel rám íly pimaszul
ilyen
kedvesen és nyugtalanul
a
titkot neked, na, csak neked
árulom el mert
meg akarlak menteni magamtól, a csalódástól,
rossz szüret évében
születtem
és az amit tőlem kaphatsz
a
végén könnyek.
Ezért
mondom
szedd
össze gyengédségeidet
vedd
le ajkamról a csókokat
ne
hagyd a párnán illatodat
mert
így szeretlek
de a
rossz szüret évében születtem
és tudom mindennek
keserű vége lesz...
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése