Željko Krznarić Ovo je pesma koja će te čekati – Ez a vers vár téged

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Ovo je pesma koja će te čekati Ovo je pjesma koja će te čekati iza svakog kuta iza svakog osmijeha pjesma koja ne zna prestati biti draga i samo će te ona prenijeti preko zvjezdanog praga i kad mene ne bude i kad ti oči nekako posive kad na usne padne list jeseni kad se raduješ recimo nečem a u stvari misliš o meni ova pjesma ima stotinu zadaća stotinu razloga da se od tebe ne odvaja ona je tvoj stražar u noći ja sam joj naredio da te čuva kad se miris marelica spusti niz ramena jer znam da je najteže kad nekoga nema a znaš da bi morao biti i kad mene ne bude tamo gdje me tražiš a bit ću tamo gdje ne možeš do mene ova pjesma će ti biti moje ime jer ne želim da ti u očima stanuju zime i da te hladno nešto uvijek boli ovoj pjesmi ja sam naredio da te samo voli.

Ez a vers vár téged Ez a vers vár téged minden sarok minden mosoly mögött a téged kedvességgel ölelő vers és a csillagok határán csak ez vezet át akkor is ha már nem leszek akkor is ha szemed valahogy elszürkül ha ajkadra őszi lomb száll ha valaminek egyszerűen örülsz de tulajdonképpen rám gondolsz ennek a versnek számtalan feladata van száz és száz indítéka hogy tőled el ne váljon éjszakánként őrangyalod én parancsoltam meg vigyázzon rád ha válladon kajsziillat csorog mert tudom legnehezebb ha hiányzik valaki de jelen kellene lenni és ha ott ahol keresel nem leszek mert ott leszek ahol hozzám el nem érhetsz nevem számodra ez a vers lesz mert nem akarom hogy szemedet tél uralja és a fagy örökös fájdalmat okozzon ennek a versnek én parancsoltam meg szeressen. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.inter-caffe.com/lista-408-51.html#p11346

Željko Krznarić Šta ti nedostaje noćas – Mi hiányzik neked ezen az éjjelen

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Šta ti nedostaje noćas Šta ti nedostaje noćas mislim osim mene jer drugo je sve u redu drugo nije važno u ovoj noći jer zvijezde će ionako padati i ovdje i na zapadnim i istočnim obalama mene nešto drugo zanima mene zanima što da učinim s ovim depresivnim magnetskim poljem i kako da umaknem nepovoljnim strujanjima vjetrova s juga koji u tvom srcu stvaraju zrakoprazne prostore što ti nedostaje noćas osim kucanja sata mislim osim mene jer sve drugo nije more koje se pjeni nije to šlag na sve posebno na ono što me dovodi do ludila pazi jutra će svejedno dolaziti bez obzira na naša stanja ali mene nešto drugo zanima meni to što me ubija može biti slatko i suzama razmazano lice može i to a to što ne možeš pogledati u oči nikom hajde molim te ti baš kao neko dijete uživaš u svemu što ne možeš promijeniti ma priznaj da ti ja najviše nedostajem...

Mi hiányzik neked ezen az éjjelen Mi hiányzik neked ezen az éjjelen arra gondolok rajtam kívül mert más minden rendben van mert ezen az éjjelen más nem is fontos a csillagok különben is hullanak itt is meg a nyugati és a keleti partokon is engem valami más érdekel érdekel mit tegyek ezzel a búskomor mágneses mezővel és hogyan menekülhetek a szívedben légüres tereket képező déli szelek áramlásaitól az óra ketyegésén kívül mi hiányzik neked ezen az éjjelen arra gondolok rajtam kívül mert minden más nem a habzó tenger nem hab a mindenre főleg nem arra ami őrjít vigyázz tőlünk függetlenül a reggelek mindenképpen virradnak de engem valami más érdekel az ami letaglóz lehet kedves vagy könnyekkel áztatott arc lehet az is de az hogy nem mersz senki szemébe se nézi ugyan már olyan vagy mint egy gyerek minden megváltoztathatatlanban élvezel hát valld be neked én hiányzok legjobban... Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.inter-caffe.com/lista-408-51.html#p11372

Željko Krznarić Ne diraj moje godine – Éveimet ne háborgasd

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Ne diraj moje godine Ne diraj moje godine ne igraj se mojim rukama ostavi moje usne... Najbolje bi bilo za tebe da odeš da otvoriš vrata ostaviš tu kafu koju pijemo zaklopiš knjigu i pokupiš tih svojih deset sličica iz raznih razdoblja tvoga života. Zašto me gledaš tako bezobrazno tako toplo i nemirno tebi ću, evo, samo tebi ću otkriti tajnu jer te želim spasiti od sebe i tuge ja sam rođen u godini loše berbe i što možeš od mene dobiti samo suzu na kraju. Zato ti kažem pokupi sve te tvoje nežnosti skini poljupce sa mojih usana ne ostavljaj te mirise na jastuku jer tako te volim a rođen sam u godini loše berbe i znam da će sve to loše završiti...

Éveimet ne háborgasd Éveimet ne háborgasd karommal ne játszadozz hagyd békén ajkamat... Számodra legjobb lesz ha elmégy ha kitárod az ajtót otthagyod az együtt fogyasztott kávét becsukod a könyvet összeszeded a különböző korszakokban készült képeidet. Miért nézel rám íly pimaszul ilyen kedvesen és nyugtalanul a titkot neked, na, csak neked árulom el mert meg akarlak menteni magamtól, a csalódástól, rossz szüret évében                           születtem és az amit tőlem kaphatsz a végén könnyek. Ezért mondom szedd össze gyengédségeidet vedd le ajkamról a csókokat ne hagyd a párnán illatodat mert így szeretlek de a rossz szüret évében születtem és tudom mindennek keserű vége lesz... Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://nsportal.info/forum/index.php?/topic/828-%C5%BEeljko-krznari%C4%87/

Željko Krznarić ... (Dok je nije bilo) – ...(Míg nem létezett)

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

... (Dok je nije bilo) ...Dok je nije bilo mislio sam Horizont je tek samo crta ravna Mislio sam ljubav je kao neka nauka A kad je došla shvatio sam Ljubav je tako jednostavna Baš kao i ona....

...(Míg nem létezett) ...Míg nem létezett úgy gondoltam A horizont csak egy egyenes vonal Úgy gondoltam holmi tudomány a szerelem De amikor megérkezett megértettem Pont olyan egyszerű a szerelem Mint ő... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Željko Krznarić Ne volim te više – Többé nem szeretlek

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Ne volim te više Ne volim te više, da znaš, ali uvijek mi tako ponekad u vremenu dođeš pa pomislim da si mi sve na svijetu i ne mogu ni zamisliti kako ležiš u nekom drugom krevetu. A ista si i kad kiša pada i kad hlače obučeš i kad suknju skidaš a ne plačeš nikad. Jednog ću te dana ubiti zbog svega jer si tako slatka bezobrazna i kratka, ako ne računam noge, jer si fina djevojčica i najhrabrija kurva jer si mi u oči ušla bez kucanja i srama ubit ću te prije spavanja da se probudiš kao dama da imaš pune sobe ljubavi kao zimnicu spremne i ne volim te više da znaš i sve će novine pisati o tome u restorane više nećeš ući ludo moja mala neugledna plava predivno stvorenje božje i moje raspitaj se kod prijatelja što je još tvoje a što meni pripada raspitaj se jer ne dam ti više ni da misliš. Ubit ću te što se skitaš svijetom policija će te tražiti što bludničiš s ljetom na javnom mjestu pa ćeš onda opet k meni dovoditi ljude da me ubijaju dugo i da se čude što voliš na meni. I ne volim te više, da znaš, ali te tražim jer si tako prosta i slatka kao sirup jer si tako divlja kad ti vrat zagrizem a baš nikakva nisi kad te zubi bole neću više ni da mislim o tebi dok si od mene daleko što ja znam ljubi li te netko jer ti je toplo u sobi bezobraznice mala igraj se još malo dok mi mrak ne padne u krevet. Ludo, čekam te i sutra kao uvijek u devet.

Többé nem szeretlek Jegyezd meg, többé nem szeretlek, de néha valahogy betoppansz életembe és azt hiszem, mindenem vagy és nem tudom elképzelni, hogy más ágyában fekszel. Ugyan az vagy, ha esik vagy nadrágba bújsz, netán szoknyád veted le és sosem sírsz. Mindezért egy nap megöllek, mert olyan kedves vagy pimasz és kimért, ha lábadat nem számítom, mert kedves egy lány vagy és a legbátrabb szajha, mert kopogtatás és habozás nélkül fészkeltél szemembe, még alvás előtt leszámolok veled, hogy reggel mint dáma ébredj, hogy szobád szerelemmel teljen mint valami téli tüzlővel és jegyezd meg, többé nem szeretlek és minden újság erről ír majd, az éttermekbe többé nem léphetsz be, bolondos kedvesem, jelentéktelen szőkeség isteni teremtmény és az enyém, barátoktól kérdezd meg, mi az, ami a tiéd és mi az enyém, kérdezősködj, mert még gondolkodni sem engedlek. Megöllek, mert a világban barangolsz, a rendőrség keres majd, mert nyilvánosan a nyárral szeretkezel és megint csak hozzám jössz, összecsődíted az embereket, hogy megöljenek és csodálkozzanak, rajtam mit szeretsz. Jegyezd meg, többé nem szeretlek, de kereslek, mert közönséges vagy és mézédes, mert oly vad vagy mikor nyakadat harapdálom és semmilyen vagy, ha fáj a fogad, többé rád gondolni sem akarok, míg messze vagy, mit tudom én csókol-e valaki mert a szobában meleged van, te kis szemtelen, játssz csak még, míg ágyamra a sötét nem borul. Őrjítő, holnap is várlak, mint mindig, kilenckor. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://nsportal.info/forum/index.php?/topic/828-%C5%BEeljko-krznari%C4%87/

Željko Krznarić Adaggio in G minor – G-moll adagio

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Adaggio in G minor Hoćemo li moći Hoćemo li smjeti Oboljeti još jednom Od ljubavi Onako ležerno ljeti Da vodimo jedno drugog Na morske plave žale Da ti na koži ostane tona soli I da mi šapćeš u mraku Hotelske sobe Baš me briga za sve Samo me voli Samo me voli I otmjeno obučeni Kao da nismo na moru Kao da ne ljetujemo Vodim te u neku dvoranu Da čuješ što ćeš zavoljeti Da uvijek staviš to U kišne jesenske dane Kad ti glava puca Od nostalgije zamnom Taj bolni Taj razarajući adaggio in G minor Da tražiš panično Ime restorana U kojem smo na talijanskom Tražili valjda da nas prije posluže Prego due pizze quatro formaggio Tvoja bijela haljina I more u pozadini Gaziš po ljetu Po mirisu borova Po mirisma krema za sunčanje A onda mi se u očima skrivaš Tu si sigurna Tu su tvoje zvijezde Tvoja soba plava Tu ćeš ostati Toliko si još možemo Od života dati Ukrasti mu sreću u onim finim Parfemskim bočicama I onda pod jednim Kamenim zvonikom Na kraju dana Svoju molitvu izmolimo Samo da ti od moje I ja od tvoje ljubavi Zauvijek obolimo

G-moll adagio Tudunk-e Merünk-e Még egyszer a megszakadásig Szeretni Úgy könnyedén nyáron Egymást a tengerkék Homokpartra vezetni Hogy bőrödre tonna só rakodjon És a hotelszoba Mélyén suttogjad Nem érdekel a világ Csak szeress Csak szeress És ünneplőben Mintha nem tengeren lennénk Mintha nem nyaralnánk Holmi terembe vezetlek Hogy meghallgasd mit fogsz megszeretni Hogy az esős őszi napokon Mikor engem idézve Szétpattan a fejed Mindig azt tedd fel Azt a szomorú Azt a romboló G moll adagiót Szűkölve annak Az éttermnek nevét keressed Amelyben olaszul kértük Talán hogy előbb szolgáljanak ki Prego due pizze quatro formaggio Fehér a ruhád És háttérben a tenger A nyárban gázolsz Fenyőillatban Napolajok illatában Majd szememben bujkálsz Biztos vagy abban Csillag Szobád kék Itt maradsz Ennyit még adhatunk Magunknak az életből Azokban a finom parfümös üvegekben Lophatunk tőle gyönyört És akkor egy Kőharang alatt Naplementekor Saját imánkat rebegjük Te engem és én téged Szerelmünkkel kölcsönösen Mindörökre egymást fertőzzük Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://diogenplus.weebly.com/zeljko-krznaric.html

Željko Krznarić Odlaziš – Távozol

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Odlaziš Kažeš zauvijek uzimaš čak i onaj stari kaput koji je u ormaru visio iz čiste sentimentalnosti i rukavice između ostalog koje si nosila one hladne zime kad su ti samo oči bile tople ljubavi. Ova godina mora da je loše počela. Ima u tome nešto što nećemo nikad razumijeti ima tako nekih tuga koje ne osjetiš i koje te zateknu pri buđenju. I sad ti odlaziš. Nervozno pališ cigaretu okreni se još jednom i pogledaj me u oči, pogledaj u budućnost koja gori negdje daleko i reci pošteno od srca. Znaš i sama da takvih ljubavi nema na svijetu, i sad kad ideš izađi tiho na prstima pređi tih par koraka iz sadašnjosti, zaustavi vjetar, poneku sitnicu namjerno zaboravi da se možeš vratiti kad prođu godine i kad srce zbroji sve dobro i loše. Odlaziš Čak i to činiš na svoj profinjeni način. U sobi tišina. Samo neka pjesma na radiju, do pola izgorjela svijeća, vani prve pahulje snijega. Kraj kakav sam već negdje čitao u romanima blesav i nepotreban ubitačan  kraj koji ostavlja tragove godina će biti loša.

Távozol Azt mondod örökre még azt a szekrényben lógó nyűtt kabátot is elveszed csak úgy ábrándkergetésből és többek között azt a hideg télen hordott pár kesztyűt amikor szerelem-melengette volt a szemed. Ez az év kérlelhetetlenül rosszul kezdődött. Van valami abban amit sosem értünk meg létezik keserűség amit nem is érzel de ébredéskor tetten ér. És most távozol. A cigarettát idegesen gyújtod még egyszer fordulj meg és nézz a szemembe, a valahol messze lángoló jövőbe nézz és szólj tiszta szívből. Magad is tudod a világon nincs ilyen szerelem, és most amikor távozol csendben lábujjhegyen lépdelj tégy néhány lépést a jelenben, állítsd meg a szelet, néhány apróságot szándékosan felejts el hogy évek múltán mikor a szív minden jót és rosszat összead visszatérhess. Távozol. Még azt is a magad választékos módján teszed. Csend van a szobában. Csak valami dal a rádióból, félig égett gyertya, kinn az első hópelyhek. Valahol a regényekben már olvasott vég ostoba és felesleges halálthozó nyomokat hagyó vég rossz lesz az év. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.ezgeta.com/odlazis.html