Željko Krznarić Varaždin
12. mart 1946. –
Ne volim te više
Ne volim te
više, da znaš,
ali uvijek
mi tako ponekad
u vremenu
dođeš
pa pomislim
da si mi sve na svijetu
i ne mogu ni
zamisliti
kako ležiš u
nekom drugom krevetu.
A ista si i kad kiša pada i kad hlače obučeš
i kad suknju skidaš
a ne plačeš nikad.
Jednog ću te
dana ubiti zbog svega
jer si tako
slatka
bezobrazna i
kratka,
ako ne
računam noge,
jer si fina
djevojčica
i
najhrabrija kurva
jer si mi u
oči ušla
bez kucanja
i srama
ubit ću te
prije spavanja
da se
probudiš kao dama
da imaš pune
sobe ljubavi
kao zimnicu
spremne
i ne volim
te više da znaš
i sve će novine pisati o tome
u restorane više nećeš ući
ludo moja mala
neugledna plava
predivno stvorenje božje i moje
raspitaj se kod prijatelja
što je još tvoje
a što meni pripada
raspitaj se jer ne dam ti više
ni da misliš.
Ubit ću te što se skitaš svijetom
policija će te tražiti
što bludničiš s ljetom na javnom mjestu
pa ćeš onda opet k meni
dovoditi
ljude
da me
ubijaju dugo i da se čude
što voliš na
meni.
I ne volim
te više, da znaš,
ali te
tražim
jer si tako
prosta i slatka kao sirup
jer si tako
divlja
kad ti vrat
zagrizem
a baš
nikakva nisi kad te zubi bole
neću više ni
da mislim o tebi
dok si od
mene daleko
što ja znam
ljubi li te netko
jer ti je
toplo u sobi
bezobraznice mala
igraj se još malo
dok mi mrak
ne padne u krevet.
Ludo,
čekam te i sutra
kao uvijek u devet.
|
Többé nem
szeretlek
Jegyezd meg, többé nem szeretlek,
de néha valahogy
betoppansz életembe
és azt hiszem, mindenem vagy
és nem tudom elképzelni,
hogy más ágyában fekszel.
Ugyan az vagy, ha esik vagy nadrágba bújsz,
netán szoknyád veted le
és sosem sírsz.
Mindezért egy nap megöllek,
mert olyan kedves vagy
pimasz és kimért,
ha lábadat nem számítom,
mert kedves egy lány vagy
és a legbátrabb szajha,
mert kopogtatás és habozás nélkül
fészkeltél szemembe,
még alvás előtt leszámolok veled,
hogy reggel mint dáma ébredj,
hogy szobád szerelemmel teljen
mint valami téli tüzlővel
és jegyezd meg, többé nem szeretlek
és minden újság erről ír majd,
az éttermekbe többé nem léphetsz be,
bolondos kedvesem,
jelentéktelen szőkeség
isteni teremtmény és az enyém,
barátoktól kérdezd meg,
mi az, ami a tiéd
és mi az enyém,
kérdezősködj, mert még gondolkodni
sem engedlek.
Megöllek, mert a világban barangolsz,
a rendőrség keres majd,
mert nyilvánosan a nyárral szeretkezel
és megint csak hozzám jössz,
összecsődíted az embereket,
hogy megöljenek és csodálkozzanak,
rajtam mit szeretsz.
Jegyezd meg, többé nem szeretlek,
de kereslek,
mert közönséges vagy és mézédes,
mert oly vad vagy
mikor nyakadat harapdálom
és semmilyen vagy, ha fáj a fogad,
többé rád gondolni sem akarok,
míg messze vagy,
mit tudom én csókol-e valaki
mert a szobában meleged van,
te kis szemtelen,
játssz csak még,
míg ágyamra a sötét nem borul.
Őrjítő,
holnap is várlak,
mint mindig, kilenckor.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése