Željko
Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –
Šta ti nedostaje noćas
Šta ti nedostaje noćas
mislim osim mene jer drugo je sve u redu drugo nije važno u ovoj noći jer zvijezde će ionako padati i ovdje i na zapadnim i istočnim obalama mene nešto drugo zanima mene zanima što da učinim s ovim depresivnim magnetskim poljem i kako da umaknem nepovoljnim strujanjima vjetrova s juga koji u tvom srcu stvaraju zrakoprazne prostore što ti nedostaje noćas osim kucanja sata mislim osim mene jer sve drugo nije more koje se pjeni nije to šlag na sve posebno na ono što me dovodi do ludila pazi jutra će svejedno dolaziti bez obzira na naša stanja ali mene nešto drugo zanima meni to što me ubija može biti slatko i suzama razmazano lice može i to a to što ne možeš pogledati u oči nikom hajde molim te ti baš kao neko dijete uživaš u svemu što ne možeš promijeniti ma priznaj da ti ja najviše nedostajem... |
Mi hiányzik neked ezen az éjjelen
Mi hiányzik neked
ezen az éjjelen
arra
gondolok rajtam kívül
mert más
minden rendben van
mert ezen az
éjjelen más nem is fontos
a csillagok
különben is hullanak
itt is
meg a
nyugati és a keleti partokon is
engem valami
más érdekel
érdekel mit
tegyek
ezzel a
búskomor
mágneses
mezővel
és hogyan
menekülhetek
a szívedben
légüres
tereket képező
déli szelek
áramlásaitól
az óra
ketyegésén kívül
mi hiányzik
neked ezen az éjjelen
arra
gondolok rajtam kívül
mert minden
más nem a habzó tenger
nem hab a
mindenre
főleg nem
arra ami
őrjít
vigyázz
tőlünk
függetlenül
a reggelek
mindenképpen virradnak
de engem
valami más érdekel
az ami
letaglóz
lehet kedves
vagy
könnyekkel áztatott arc
lehet az is
de az hogy nem
mersz senki szemébe se
nézi
ugyan már
olyan vagy
mint egy gyerek
minden
megváltoztathatatlanban élvezel
hát valld be
neked én
hiányzok legjobban...
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése