Željko
Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –
Ovo je pesma koja će te čekati
Ovo je pjesma koja će te čekati
iza svakog kuta iza svakog osmijeha pjesma koja ne zna prestati biti draga i samo će te ona prenijeti preko zvjezdanog praga i kad mene ne bude i kad ti oči nekako posive kad na usne padne list jeseni kad se raduješ recimo nečem a u stvari misliš o meni ova pjesma ima stotinu zadaća stotinu razloga da se od tebe ne odvaja ona je tvoj stražar u noći ja sam joj naredio da te čuva kad se miris marelica spusti niz ramena jer znam da je najteže kad nekoga nema a znaš da bi morao biti i kad mene ne bude tamo gdje me tražiš a bit ću tamo gdje ne možeš do mene ova pjesma će ti biti moje ime jer ne želim da ti u očima stanuju zime i da te hladno nešto uvijek boli ovoj pjesmi ja sam naredio da te samo voli. |
Ez a vers vár
téged
Ez a vers vár téged
minden sarok
minden mosoly mögött
a téged kedvességgel ölelő vers
és a csillagok határán
csak ez vezet át
akkor is ha már nem leszek
akkor is ha szemed valahogy elszürkül
ha ajkadra őszi lomb száll
ha valaminek egyszerűen örülsz
de tulajdonképpen rám gondolsz
ennek a versnek számtalan feladata van
száz és száz indítéka hogy tőled el ne váljon
éjszakánként őrangyalod
én parancsoltam meg vigyázzon rád
ha válladon kajsziillat csorog
mert tudom legnehezebb
ha hiányzik valaki
de jelen kellene lenni
és ha ott ahol keresel
nem leszek
mert ott leszek ahol hozzám el nem
érhetsz
nevem számodra ez a vers lesz
mert nem akarom hogy szemedet tél
uralja
és a fagy örökös fájdalmat okozzon
ennek a versnek
én parancsoltam meg szeressen.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése