Dragana Tripković Cetinje 26.
aprila 1984. –
Umberto D.
Čak i na petom spratu
katkad se čuju zvona
što vise o vratu
neke proljećne životinje.
Nedaleko od novih zgrada,
sagrađenih zbog popunjavanja prostora,
zbog sjevernih ljudi,
koji dolaze u grad kao poslije dugih i teških ratova,
nalaze se ciganske čerge.
To je novi polis.
To je grad sa bojama Amarkorda
i tugom Vitorija De Sike.
A niti je bilo ratova,
niti je bilo istorije,
samo dosta tuge.
Beskorisne tuge.
katkad se čuju zvona
što vise o vratu
neke proljećne životinje.
Nedaleko od novih zgrada,
sagrađenih zbog popunjavanja prostora,
zbog sjevernih ljudi,
koji dolaze u grad kao poslije dugih i teških ratova,
nalaze se ciganske čerge.
To je novi polis.
To je grad sa bojama Amarkorda
i tugom Vitorija De Sike.
A niti je bilo ratova,
niti je bilo istorije,
samo dosta tuge.
Beskorisne tuge.
I jedan pas.
Umberto D.
Még az ötödik emeleten is
néha hallatszik a kolomp,
ha egy tavaszi állat
nyakában lóg.
Ezektől a térség kihasználtsága miatt,
az északról jött emberek miatt,
akik a hosszú, kimerítő háború után jöttek
a városba,
épített épületektől nem messze,
cigánysátorok vannak.
Ez az új polisz.
Ez a város Amarcord színeivel
és Vittorio De Sica bánatával.
Pedig nem volt háború,
nem volt történelem,
csak keserűség.
Haszontalan keserűség.
Meg egy kutya.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése