Ostrvo
Važno je
zvati se tako
kao ti.
Onda možeš
ukrstiti
pogled sa putnicima na brodu,
dok promiču
pored tvog ostrva.
Taj pogled je sličan samo
po tuposti.
Ostrva su pitanje izbora.
Jutro je
izmiješano pravilima
nestajanja. Sva ta jutra i pravila
služe da samo ubiješ
dosadu…
Ništa ne donosi tako ozbiljne
zaključke,
kao kad se nađeš ispred kapije straha.
Važno je
biti
na ostrvu.
Otud’ se
bolje vidi,
kaže Prospero.
Melanholija te svakako sačeka,
pa makar pala sa palminog drveta.
Pravo u tvoj strah,
pravo u tvoj zaključak.
Važno je
pristati sada
na sebe.
Ne pristati na ono Prije,
niti ono Unaprijed.
Sve ostalo su imena,
ostrva, imena,
ostrva,
ostrva.
|
A sziget
Fontos, hogy mint téged,
úgy szólítsanak.
Akkor, míg szigeted mellett
haladnak
el,
nyugodtan
tekinthetsz
a hajón utazók szemébe.
Az a
tekintet csak tompaságában
hasonló.
A
sziget választás kérdése.
A
reggel a tovatűnés szabályaival
keveredik.
Mindezen reggelek és szabályok
csak
unaloműzésre
szolgálnak...
A rettegés
kapuja előtt hozott
döntés
súlya semmimáshoz
sem hasonlítható.
Fontos, hogy
a szigeten légy.
Onnan
jobban látni,
állítja
Prospero.
A
búbánat mindenképpen vár,
ha a
pálmafáról is estél le.
Egyenesen
félelmedbe,
egyenesen
döntésedbe.
Fontos, hogy jelen énünket
fogadjuk el.
Ne azt
az Előzőt,
sem a Jövendőt.
Minden más csak név,
sziget, név,
sziget,
sziget.
Fordította: Fehér Illés
|