Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tripković Dragana. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tripković Dragana. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. október 11., vasárnap

Dragana Tripković *** (Na kraju...) – *** (A végén...)

 


Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

***

Na kraju se uvijek čuju ptice.
Šarene, vesele, ptice iz egzotičnih predjela.
Zavisi što je kome egzotično.

Na kraju je riječ nebitna, zato što je forma,
more je tu nešto sasvim drugo,
i prisutno je samo vrijeme.

Čini se da ptice ustvari pjevaju
o nečemu čega malo imaju.

O čemu ćeš pjevati ti?

***

A végén mindig a madarak hallatszanak.
Az egzotikus vidék tarka, vidám madarai.
De attól függ, egzotikus, kinek mit jelent.

A végén a szó lényegtelen, csak forma,
a tenger itt egészen más és
egyedül az idő van jelen.

Úgy tűnik, a madarak arról énekelnek
amiből nekik kevés van.

Te miről énekelsz?

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://sveske.ba/en/content/odabrana-poezija-dragana-tripkovic

2018. augusztus 11., szombat

Dragana Tripković Ostrvo – A sziget


Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –


Ostrvo

Važno je zvati se tako
kao ti.

Onda možeš ukrstiti
pogled sa putnicima na brodu,
dok promiču
pored tvog ostrva.
Taj pogled je sličan samo
po tuposti.

Ostrva su pitanje izbora.

Jutro je izmiješano pravilima
nestajanja.
Sva ta jutra i pravila
služe da samo ubiješ
dosadu…

Ništa ne donosi tako ozbiljne
zaključke,
kao kad se nađeš ispred kapije straha.

Važno je biti
na ostrvu.

Otud’ se bolje vidi,
kaže Prospero.
Melanholija te svakako sačeka,
pa makar pala sa palminog drveta.
Pravo u tvoj strah,
pravo u tvoj zaključak.

Važno je pristati sada
na sebe.

Ne pristati na ono Prije,
niti ono Unaprijed.
Sve ostalo su imena,
ostrva, imena,
ostrva,
ostrva.
A sziget

Fontos, hogy mint téged,
úgy szólítsanak.

Akkor, míg szigeted mellett
haladnak el,
nyugodtan
tekinthetsz a hajón utazók szemébe.
Az a tekintet csak tompaságában
hasonló.

A sziget választás kérdése.

A reggel a tovatűnés szabályaival
keveredik. Mindezen reggelek és szabályok
csak unaloműzésre
szolgálnak...

A rettegés kapuja előtt hozott
döntés
súlya semmimáshoz sem hasonlítható.

Fontos, hogy
a szigeten légy.

Onnan jobban látni,
állítja Prospero.
A búbánat mindenképpen vár,
ha a pálmafáról is estél le.
Egyenesen félelmedbe,
egyenesen döntésedbe.

Fontos, hogy jelen énünket
fogadjuk el.

Ne azt az Előzőt,
sem a Jövendőt.
Minden más csak név,
sziget, név,
sziget,
sziget.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://okf-cetinje.org/dragana-tripkovic-stihovi-od-pijeska/

2018. június 27., szerda

Dragana Tripković Grč – Görcs


Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Grč

Nijema usta nad prostotom
bez znakova kajanja
i poštovanja.

Gole misli obogaljene.
Nepogrješivost bezličja
turobno se poriče.
Dobro mi je samoj...
bez igdje ikog.

Žao mi je što si lud.
Ja te ne želim povrijediti.

Duboki ponos davi osjećaj.
To je vatra u snu,
suluda želja,
bezrazložan strah.

Tiho iskazan vrisak
ostavlja dodir u zaborav.
U tebi ključa grijeh dok se pitam
Kako da sačuvam mir
Zatvoreno tijelo se našlo
na otvorenom.

Žena... kroz oči različitih ljudi.

Bez izgovora,
niko ne može da voli
ono što sam Ja...
onako kao ja.

Görcs

Tisztelet
és bűnbánat nélküli
néma ajkak a közönségesség felett.

A nyomorúság csupasz gondolatai.
A jellegtelen csalhatatlanságát
komoran tagadják.
Jó nekem így egyedül...
bárhol bárki nélkül.

Sajnálom, bolond vagy.
Nem akarlak megbántani.

Büszkeség fojtotta érzelmek.
Ködképben láng,
esztelen kívánság,
indokolatlan félelem.

Tapintást az emlékezetből
halk sikoly töröl.
Míg magamtól kérdem nyugalmamat
Hogyan őrizzem meg benned vétek forr
A zárt test nyílt pályán
találta magát.

Nő... különböző emberek szempontjából.

Nincs mentség,
senki sem szeretheti
azt ami Én vagyok...
úgy ahogy én.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/odabrana-poezija-2-dragana-tripkovic

2018. június 5., kedd

Dragana Tripković Ja sam ta – Én vagyok az


Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –


Ja sam ta

Ja sam ona koju si
odvikao od sna.
Ona koja te ima kao
izgovor svim odvratnim
muškarcima, budućim.
Upravo ta, koja ti nikad
Nije laskala na glas.
Jedna od onih koje
ne možeš svrstati u
svoje ljubavne podgrupe.

Ja sam ta, apsurdna i luda,
jedina koja ti je rekla
da odeš, samo da bi
nahranila svoju sujetu.
Én vagyok az

Én vagyok az, akit
leszoktattál az alvásról.
Az, aki mementóként
minden jövőbeli, útálatos
férfiként megtartott.
Pontosan az, aki hangosan
sosem dícsért.
Egy azok közül, akit egyetlen
magad alkotott szerelemalcsoportba
sem tudsz elhelyezni.

Én vagyok az, a bizarr és bolond,
az egyetlen, aki csak azért, hogy
büszkeségét táplálja,
azt mondta, távozz.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/odabrana-poezija-2-dragana-tripkovic

2018. május 18., péntek

Dragana Tripković Muzika bez boje – Zene szín nélkül


Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Muzika bez boje

Vrijeme i ja,
neuzvraćena ljubav.
Kao život sa nekim ko te ne želi.

Zemlja bez čuvara,
ljudi bez vođe.

Tupa misao o svemiru,
kao zaludan posao.

Mogu li ponovo?

Nisam baš mislila
sad da se rodim!

Zene szín nélkül

Az idő és én,
viszonzatlan szerelem.
Mint az élet olyannal, aki ne kíván.

Föld őr nélkül,
emberek vezér nélkül.

Tompa gondolat az űrről,
mint meddő munka.

Tehetem-e még egyszer?

Nem éppen arra gondoltam,
hogy most szülessek!

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/odabrana-poezija-2-dragana-tripkovic

2018. május 9., szerda

Dragana Tripković Umberto D. – Umberto D.


Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Umberto D.

Čak i na petom spratu
katkad se čuju zvona
što vise o vratu
neke proljećne životinje.
Nedaleko od novih zgrada,
sagrađenih zbog popunjavanja prostora,
zbog sjevernih ljudi,
koji dolaze u grad kao poslije dugih i teških ratova,
nalaze se ciganske čerge.
To je novi polis.
To je grad sa bojama Amarkorda
i tugom Vitorija De Sike.
A niti je bilo ratova,
niti je bilo istorije,
samo dosta tuge.
Beskorisne tuge.

I jedan pas.



Umberto D.

Még az ötödik emeleten is
néha hallatszik a kolomp,
ha egy tavaszi állat
nyakában lóg.
Ezektől a térség kihasználtsága miatt,
az északról jött emberek miatt,
akik a hosszú, kimerítő háború után jöttek a városba,
épített épületektől nem messze,
cigánysátorok vannak.
Ez az új polisz.
Ez a város Amarcord színeivel
és Vittorio De Sica bánatával.
Pedig nem volt háború,
nem volt történelem,
csak keserűség.
Haszontalan keserűség.

Meg egy kutya.

Fordította: Fehér Illés