Keresés ebben a blogban

2018. május 1., kedd

Faiz Softić Dijete plače – Sír a gyerek



Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –


Dijete plače

Djeci čije se duše igraju na Nebesima ove noći

Spuštam kapke na pospane oči
Kao kad moja draga
Spušta roletne prije spavanja,
I čujem kako iz nebeskih visina
Silazi glas djeteta.

Ono plače.

Čuješ li ovaj glas, draga,
Što se, ko zlatna žica,
Provlači kroz moj sluh
i savija pod glavom na jastuku?

Ćutimo. Dijete plače.

Izađem na balkon i gledam
Kako nebom prelijeću zvijezde
Ostavljajući za sobom
Svijetao i prštav trag.

Bože, negdje je zaista večeras
umrlo dijete
Ono čiji sam plač slušao u postelji,
Ono – čija se duša igra po nebu
Kao tek proskakutalo janje.

Sír a gyerek

A Mennyben játszó gyerekek lelkéért

Szempillámat fáradt szememre engedem
Mint kedvesem
Alvás előtt a redőnyt,
És gyerekhang
Hallatszik az égi messzeségből.

Sír.

Kedvesem, hallod ezt
A fülembe aranyszálként
Beszűrődő hangot
ahogy párnámra fejem alá csavarodik?

Hallgatunk. Sír a gyerek.

Az erkélyről nézem
Ahogy a csillagok maguk után
Fényes és poros nyomot hagyva
Átsuhannak az égen.

Istenem, egy gyerek valahol
tényleg meghalt
Az akinek sírását ágyamban hallgattam
Az – akinek égben a lelke
Az elsőt szökkenő bárányként játszik.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 60-61. str.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése