Keresés ebben a blogban

2018. augusztus 15., szerda

Jász Attila (kövek rezgése) – (treptaj belutaka)


Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –


(kövek rezgése)*

A szív vak sugárzása hiányzik. Ahogy ő írt.
Testvére volt minden kőnek. Meteoritnak
és aszteroidának. A kihűlt fény, a csillagok
szerelmese. A sok földi nehézség miatt
bánatában inkább visszaköltözött. Oda.
Ahonnan jött. Mielőtt testet öltött. Lejárt
a szolgálata. Nyolcvanhárom évig bírta,
talán a műholdak és kisbolygók közt ő
is hazát talált. Marad egy félig telt pohár,
kövek folytonos, halk rezgése, fohász.

* Csokits Jánosnak

(treptaj belutaka)*

Nedostaje slepo blistanje srca. Kako je on pisao.
Brat je bio svakom belutku. Meteoritu i
asteroidu. Zaljubljenik je u ohladnelu svetlost,
u zvezde. Zbog mnoštva ovozemaljskih
poteškoća u svojoj tuzi preselio se. Tamo.
Odakle je došao. Pre otelovljenja. Mandat
mu je istekao. Osamdeset tri godine se držao,
možda među umetnim satelitima i planetama
i on je dom našao. Ostaje poluprazna čaša,
neprekidan tih treptaj belutaka, molitva.

*Janošu Čokiču (pesnik, 1928 – 2011)

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Jász Attila: Belső angyal – készülő kötet  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése