Čarna Popović Pančevo
1989. –
Dan manje-više
Sanjaš
apokalipsu
a nije to promašena tema
stvarnost
ti nam
nam ti
se obrušila
na stopala dajem ti sve
Sanjaš
apokalipsu
a nije to promašena tema
stvarnost
ti nam
nam ti
se obrušila
na stopala dajem ti sve
Juče
ili danas daću ti sve
apokalipsa danas
sekao si nokte
nad iluzijama
a smeh je bio grejalica
stvarnost
ti nam
nam ti
se digla
na jagodice dodirujemo se kišobranom
ili danas daću ti sve
apokalipsa danas
sekao si nokte
nad iluzijama
a smeh je bio grejalica
stvarnost
ti nam
nam ti
se digla
na jagodice dodirujemo se kišobranom
nisu to
implanti
iskočilo
je iz
naše stvarnosti
nakon neuspešne
hirurške operacije zakrpljeno
sunce
nije sanjalo
apokalipsu nije se stidelo zakrpa kao oblaka
nakon neuspešne
hirurške operacije zakrpljeno
sunce
nije sanjalo
apokalipsu nije se stidelo zakrpa kao oblaka
pitala sam
doktora u sebi koliko košta da me ostavi rašivenu
da li će stati
da ga pogleda
doktora u sebi koliko košta da me ostavi rašivenu
da li će stati
da ga pogleda
doktorski
naturalista
vozi bicikl
sanjaš
apokalipsu
a neka bude promašena tema
stvarnost
ti nam
nam ti
se obrušila
na stopala dala sam sve
a
ni reči o savršenom
o
kiši
nije to
promašena tema ne žalim ovu polumokru potkošulju
apokalipsu
a neka bude promašena tema
stvarnost
ti nam
nam ti
se obrušila
na stopala dala sam sve
a
ni reči o savršenom
o
kiši
nije to
promašena tema ne žalim ovu polumokru potkošulju
o kući
suncu
kući svile u kući straha
i ova
potkošulja
nije od svile a klizi toplota
suncu
kući svile u kući straha
i ova
potkošulja
nije od svile a klizi toplota
mazi
kišobranom mazi
mokra
naturalistički volim te, naturalisto
ne promašuje
nijedan organ koliko košta da promaši
mokra
naturalistički volim te, naturalisto
ne promašuje
nijedan organ koliko košta da promaši
gledam
u
bačene nokte
makazice
neka bude zamena ne menjaj stvarnost
subjekta
ti nam
nam ti
u
juče ostao si
ili
danas tu
makazice
neka bude zamena ne menjaj stvarnost
subjekta
ti nam
nam ti
u
juče ostao si
ili
danas tu
nisi
otišao
više još više
iluzija nedosanjana
više još više
iluzija nedosanjana
sve
si
manje
više manje
realan sanjan
a jagodice
sve osetljivije za realnost
više manje
realan sanjan
a jagodice
sve osetljivije za realnost
raspričale se tišine
naturalisto
ne voliš to
a toliko ćutiš
kiša nam se
raspričala
odjekuje do bezdana
gaćica
ne voliš to
a toliko ćutiš
kiša nam se
raspričala
odjekuje do bezdana
gaćica
hirurški
ih skidam presvisam
ih skidam presvisam
ceni to
kiša grad
dok
sada
ja sanjam
apokalipsu danas
a juče
ti nam
nam ti
presvestan sebe nesvestan mene
kiša grad
dok
sada
ja sanjam
apokalipsu danas
a juče
ti nam
nam ti
presvestan sebe nesvestan mene
Egy nap kevesebb-több
Apokalipszisről
álmodsz
de ez nem célt tévesztett
téma
a valóság
te ránk
ránk te
lábfejünkre
omlott mindent neked adok
A tegnap
vagy ma mindent neked fogok adni
a ma apokalipszise
körmödet
látomások felett vágtad
de
a melegítő nevetés volt
a
valóság
te ránk
ránk
te
az arccsontra
nehezedett esernyővel érintkezünk
ez nem beépített szövet
kilökött valóságunkból
a sikertelen
műtét után foltozott
akpokalipszisről
a nap
nem álmodott a felhőket mint foltot nem szégyellte
megkérdeztem
magamban az orvost mennyibe kerül hogy szétfesletten hagyjon
hajlandóe
megvizsgálni
orvosként
naturalista
kerékpárt hajt
apokalipszisről
álmodsz
de
legyen célt tévesztett téma
a
valóság
te ránk
ránk
te
lábfejünkre
omlott mindent odaadtam
de
egy szót sem
az
esőről
ez nem
célt tévesztett téma nem sajnálom ezt a
nedves alsóinget
a házról
napról
selyemházról az
iszony házában
és ez
az alsóing
nem selyemből van ám siklik a meleg
cirógat esernyővel cirógat
nedves
naturalistaként szeretelek,
te naturalista
egyetlen
szervet
sem
téveszt el
mibe kerül ha célt téveszt
nézem a
körömdarabokat
az ollót
hát
legyen a valóságot ne
változtasd
alanycsere
te
ránk
ránk te
a
tegnapra itt
vagy
mára maradtál
nem vagy elmentél
többé
elkerülnek
illúzió
az álmok
egyre
kevesebbet
inkább kevesebbet
valószerű vagy álmodok
arccsontod meg
egyre érzékenyebb a valóságra
hajtogatja a csend
te naturalista
ezt nem szereted
ám
csak hallgatsz
az eső
hajtogatja
a tangáig a
mély szakadékig
visszhangzik
sebészként
szedem le belehalok
becsüli ezt
az eső a
város
míg
most
az apokaliszisről
én álmodok ma
de tegnap
te
ránk
ránk
te
becsülöd magad lebecsülsz engem
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése