Keresés ebben a blogban

2018. november 19., hétfő

Čarna Popović Dan manje-više – A nap kevesebb-több


Čarna Popović Pančevo 1989. –

Dan manje-više

Sanjaš
apokalipsu
a                                                                   nije to promašena tema
stvarnost
ti                                                                   nam
nam                                                              ti
se obrušila
na stopala                                                   dajem ti sve

Juče
ili danas                                                      daću ti sve
apokalipsa danas
sekao si nokte
nad iluzijama
a                                                                 smeh je bio grejalica
stvarnost
ti                                                                 nam
nam                                                            ti
se digla
na jagodice                                                dodirujemo se kišobranom

nisu to implanti

iskočilo je                                                 iz naše stvarnosti
nakon neuspešne
hirurške operacije                                     zakrpljeno
sunce
nije sanjalo
apokalipsu                                                 nije se stidelo zakrpa kao oblaka

pitala sam
doktora u sebi                                           koliko košta da me ostavi rašivenu
da li će stati
da ga pogleda

doktorski

naturalista                                                  vozi bicikl

sanjaš
apokalipsu
a                                                                 neka bude promašena tema
stvarnost
ti                                                                 nam
nam                                                            ti
se obrušila
na stopala                                                   dala sam sve
a
ni reči                                                         o savršenom
o
kiši
nije to
promašena tema                                          ne žalim ovu polumokru potkošulju

o kući
suncu
kući svile                                                     u kući straha
i ova
potkošulja
nije od svile                                                a klizi toplota

mazi                                                            kišobranom mazi
mokra
naturalistički                                               volim te, naturalisto
ne promašuje
nijedan organ                                              koliko košta da promaši

gledam u                                                     bačene nokte
makazice
neka bude zamena                                      ne menjaj stvarnost
subjekta
ti                                                                 nam
nam                                                             ti
u
juče                                                             ostao si
ili
danas                                                          tu     

nisi                                                              otišao
više                                                             još više
iluzija                                                          nedosanjana

sve si                                                           manje
više                                                              manje
realan                                                          sanjan
a jagodice
sve osetljivije                                              za realnost

raspričale se                                                tišine

naturalisto
ne voliš to
a                                                                  toliko ćutiš
kiša nam se
raspričala
odjekuje do                                                 bezdana
gaćica

hirurški
ih skidam                                                    presvisam

ceni to
kiša                                                              grad
dok
sada
ja sanjam
apokalipsu                                                  danas
a                                                                   juče
ti                                                                   nam
nam                                                              ti
presvestan sebe                                         nesvestan mene




Egy nap kevesebb-több

Apokalipszisről  
álmodsz
de                                                       ez nem célt tévesztett téma
a valóság
te                                                        ránk
ránk                                                    te
lábfejünkre
omlott                                                mindent neked adok

A tegnap
vagy ma                                             mindent neked fogok adni
a ma apokalipszise
körmödet
látomások felett vágtad
de                                                       a melegítő nevetés volt
a valóság
te                                                        ránk
ránk                                                    te
az arccsontra
nehezedett                                          esernyővel érintkezünk

ez nem beépített szövet

kilökött                                             valóságunkból
a sikertelen
műtét után                                         foltozott
akpokalipszisről
a nap
nem álmodott                                    a felhőket mint foltot nem szégyellte

megkérdeztem
magamban az orvost                          mennyibe kerül hogy szétfesletten hagyjon
hajlandóe
megvizsgálni

orvosként

naturalista                                          kerékpárt hajt

apokalipszisről
álmodsz
de                                                      legyen célt tévesztett téma
a valóság
te                                                       ránk
ránk                                                   te
lábfejünkre
omlott                                                mindent odaadtam
de
egy szót sem
az
esőről
ez nem
célt tévesztett téma                            nem sajnálom ezt a nedves alsóinget

a házról
napról
selyemházról                                       az iszony házában
és ez
az alsóing
nem selyemből van                            ám siklik a meleg

cirógat                                               esernyővel cirógat
nedves
naturalistaként                                  szeretelek, te naturalista
egyetlen szervet
sem téveszt el                                   mibe kerül ha célt téveszt

nézem                                               a körömdarabokat
az ollót
hát legyen                                         a valóságot ne változtasd          
alanycsere                
te                                                      ránk
ránk                                                  te
a
tegnapra                                           itt
vagy
mára                                                 maradtál

nem vagy                                         elmentél
többé                                                elkerülnek
illúzió                                               az álmok

egyre                                                kevesebbet
inkább                                              kevesebbet
valószerű vagy                                 álmodok
arccsontod meg
egyre érzékenyebb                           a valóságra

hajtogatja                                         a csend

te naturalista
ezt nem szereted
ám                                                    csak hallgatsz
az eső
hajtogatja
a tangáig                                           a mély szakadékig
visszhangzik

sebészként
szedem le                                         belehalok

becsüli ezt
az eső                                               a város
míg
most
az apokaliszisről
én álmodok                                      ma
de                                                       tegnap
te                                                        ránk
ránk                                                    te
becsülöd magad                          lebecsülsz engem

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése