Čarna Popović Pančevo
1989. –
|
Podnošljiva
lakoća nepostojanja
u našoj priči ništa nije lako
čak ni ono što se sudara brzo i efikasno i nestaje kao da nismo tamo da ne sedimo za istim stolom u istom šljunku
stradaće svi reflektori
drveće, svi slučajni i namerni prolaznici voajeri, mantilmani, tvoje bivše ljubavi i moje kratkotrajne opsesije
samo ćemo mi ostati da sedimo
ogoljeni bez hlada
jer lakše je znam, živeti na betonu
nego na tek stvorenom ostrvu koje svaki čas može da odnese južni povetarac s mojih usana |
A nemlét elviselhető könnyedsége
történetünkben semmi sem könnyű
még az sem ami gyorsan és
hatásosan ütközik
és eltűnik mintha ott sem lennénk
mintha nem ugyan annál az
asztalnál
ugyan abban a homokban ülnénk
pórul jár minden fényszóró
a fák, minden oda tévedt és
céltudatos járókelő
kukkolók, subások, volt
szerelemeid és
saját rövid éltű kényszerképzeteim
csak mi maradunk ott ülünk
csupaszon árnyék sehol
mert tudom, könnyebb a betonon
élni
mint az épp teremtett szigeten
amely ajakamról a déli széllel
bármelyik pillanatban tovatűnhet
Fordította:
Fehér Illés
|
