Vasa Pavković Pančevo 3.
februar 1953. –
Sećanje na nepoznato
dvorište
Vredi
ući u nepoznato dvorište,
Rano izjutra, dok je još pusto, A na kaldrmi spava ničije pseto.
I
gledati vlati trave, crne odžake,
Laste na žici za veš: jedan otvoreni Prozor: iza njega je nevidljivi život. I gledati kako se iza zelene zavese Šimšira pojavljuje mačka I kreće ti ususret, kao da si joj gazda ili mačak.
I
koračajući ka pekari, pomisliti
Na komade slanine koji se čvare u tavi, U sopstvenoj masti: dobar doručak za tebe I za tu mačku, ostavljenu u onom dvorištu Onog jutra, one godine... |
Ismeretlen udvarra emlékezve
Érdemes ismeretlen udvarba bemenni,
Korán reggel, mikor még sivár,
A kövesúton meg a senki kutyája.
És figyelni a fűszálakat, fekete kéményeket,
A szárítókötélen a fecskéket: egy nyitott
Ablakot: mögötte láthatatlan élet.
És figyelni, ahogy a puszpáng
Zöld függönye mögül megjelenik a macska
És feléd indul, mintha
Gazdája vagy kandúrja lennél.
És a pékség felé lépegetve a serpenyőben
A saját zsírjukban sülő szalonnadarabokra
gondolni: számodra
és a macskának pompás
az abban az udvarban, azon a
reggelen,
abban az évben otthagyott reggeli...
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése