Keresés ebben a blogban

2018. november 17., szombat

Vasa Pavković Sećanje na nepoznato dvorište – Ismeretlen udvarra emlékezve


Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Sećanje na nepoznato dvorište

Vredi ući u nepoznato dvorište,
Rano izjutra, dok je još pusto,
A na kaldrmi spava ničije pseto.

I gledati vlati trave, crne odžake,
Laste na žici za veš: jedan otvoreni
Prozor: iza njega je nevidljivi život.
I gledati kako se iza zelene zavese
Šimšira pojavljuje mačka
I kreće ti ususret, kao da si joj
gazda ili mačak.

I koračajući ka pekari, pomisliti
Na komade slanine koji se čvare u tavi,
U sopstvenoj masti: dobar doručak za tebe
I za tu mačku, ostavljenu u onom dvorištu
Onog jutra, one godine...

Ismeretlen udvarra emlékezve

Érdemes ismeretlen udvarba bemenni,
Korán reggel, mikor még sivár,
A kövesúton meg a senki kutyája.

És figyelni a fűszálakat, fekete kéményeket,
A szárítókötélen a fecskéket: egy nyitott
Ablakot: mögötte láthatatlan élet.
És figyelni, ahogy a puszpáng
Zöld függönye mögül megjelenik a macska
És feléd indul, mintha
Gazdája vagy kandúrja lennél.

És a pékség felé lépegetve a serpenyőben
A saját zsírjukban sülő szalonnadarabokra
gondolni: számodra és a macskának pompás
az abban az udvarban, azon a reggelen,
abban az évben otthagyott reggeli...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése