Keresés ebben a blogban

2018. november 4., vasárnap

Győrffy Ákos Két hang – Dva glasa


Győrffy Ákos Vác 1976. május 8. –

Két hang

M. temetésén, mikor a fehér koporsót
négy lakkozott hajú, láthatólag alkoholista
férfi épp kezdte volna leengedni a gödörbe,
az anyja egyszer csak üvölteni kezdett, bár
inkább mormogás volt kezdetben, halk,
ismeretlen nyelvű kántálás, ami aztán
egyre erősödött, majd végre elérte csúcspontját,
amikor a koporsó kikerült látóteréből,
félig már a gödörbe engedték, akkor
kiszakította magát egyetlen megmaradt
fia és rég mással élő férje karjai közül,
ekkor már valóban üvöltött, egyfajta
önkívületben, az arca talán az orgazmus
pillanatában feloldódott archoz hasonlított
leginkább, a lelkész elfordította a fejét,
a kápolna borostyánnal befuttatott falát
nézte meredten, amikor az egyik közeli
utcában megszólalt a fagyasztott
zöldségekkel és jégkrémekkel házaló
kisteherautó jól ismert dallamkürtje,
s ez a két hang, M. anyjának üvöltése
és a kisteherautó dallamkürtje, valami
elmondhatatlan módon egyesült az
erős szélben, kavargott a fejünk fölött,
 láttam, más se nagyon tud mit kezdeni
ezzel, zavart tekintetek, egy kisfiú csak,
 halványzöld gyereköltönyben, 
                                  csokornyakkendővel,
 ahogy rángatta az apja kezét, hogy apu,
 siessünk, puncsot csak, érted, csak puncsot
vegyél, ne epret, mert az szar, érted, puncsosat.

Dva glasa

Na sahrani M., kad su četiri muškaraca
sa lakiranim kosama, vidno pijani, beli les
upravo su počeli u jamu spuštati,
majka odjednom urlati je počela, mada
je u početku pre mrmljanje bilo, na
nepoznatom jeziku tiho pevanje što kasnije
sve je glasniji postalo i vrhunac postigao
kad je les sa vidika nestao,
kad su već napola u jamu pustili, tad
jednim pokretom iz ruku jedinog, preostalog sina
i muža, ko odavno sa drugom živi se oslobodila,
u tom momentu je već stvarno urlala,
u nekakvom bunilu, njeno lice je možda
najviše u orgazmu oslobođeno lice
ličilo, sveštenik je glavu okrenuo,
bršljanom obrasli zid kapele ukočeno
gledao kad iz obližnje ulice
uobičajena, dobro poznata truba
smrznutim voćem i sladoledom
punog kamioneta se oglasila,
i ta dva glasa, urlik majke M.
i truba kamioneta u jakom vetru
na neobjašnjiv način su se
spojili, nad našim glavama kružili,
video sam, taj prizor je i druge
iznenadio, zatekao, sem jednog dečaka
u bledozelenom odelu sa mašnom,
oca je za rukav vukao, oče,
požurimo, punč, shvataš, samo punč
kupi, ne dud, ogavan je, shvataš, punč.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.litera.hu/hirek/gyorffy-akos-versei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése