Keresés ebben a blogban

2018. december 15., szombat

Alen Bešić U savršenom redu poznate sobe – Az ismert szoba tökéletes rendjében


Alen Bešić Bihać 17. maj 1975. –


U savršenom redu poznate sobe

Pred odlazak, u savršenom redu poznate sobe,
praviš nered. Privid nereda.
Nenaviknutom oku te pukotine ne govore ništa.

Nakrivljuješ profil na zidu. Lice zagledano
uvijek u drugog. Mimo tebe.

Na polici izmiješaš prozu i poeziju.
(Ovog puta, žuti hrbat Karverovih Pesama
umetnut između tomova Prusta.)

Nož za papir uronjen u nerazrezan tabak,
u nedočitano.
Olovka zaoštrena dopola.

Talismani su posijani. Ostavljeni
tragovi. Kad se vratiš (ili probudiš),
oni će biti jedine udice
kojima ćeš moći da se zakačiš za
krhki procijep između onoga što si bio
i onoga što ćeš biti.
Za tanušno sada onog što jesi.
Az ismert szoba tökéletes rendjében

Távozásod előtt felborítod az ismert szoba
tökéletes rendjét. Zűrzavart keltesz.
Beavatatlan szemnek semmitmondóak e rések.

Elferdíted az arcélt a falon. Tekintete mindig
más felé fordul. Nem vesz észre.

A polcon regényeket verseskötetekkel keversz.
(Ezúttal Carver Versei sárga kötetét
Proust könyvei közé teszed.)

Papírvágókés szúrja át a felbontatlan,
még olvasatlan ívet.
Felemásan hegyezett ceruza.

A talizmánok elvetettek. Hátrahagyott
nyomok. Mikor visszatérsz (vagy felébredsz),
az egyetlen csákány lesz,
amibe megkapaszkodhatsz
abban a törékeny szakadékban, ami a volt
és jövendő éned között tátong.
Az ösztövér jelenért, azért, ami vagy.

Fordította: Fehér Illés
Izvor - Alen Bešić: Hronika sitnica Ratkovićevi večeri poezije Bijelo Polje 2014. str. 16.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése