Darko Daničić Ljig 21.
januar 1961. –
Lek
U
proleće, pisali smo duge, sirove pesme,
(sve što ti padne na pamet), a onda ih ređali na colove daske sa čvornovatim znamenjima kroz koja su se videli rodoslovi čamove prošlosti.
Poezija
je prosejavanje svetlosti,
zato je dugo treba sušiti na suncu i vetru dok nam ne ostanu samo krte, lomljive reči koje zimi potapamo u vrelu vodu i pijemo kao čaj koji ozdravljuje putnike i leči zvezde od nesanice. |
Gyógyszer
Tavasszal hosszú, nyers verseket írtunk,
(mindent, ami eszünkbe jutott),
azután csomókkal tele
colos deszkákra sorakoztattuk,
amelyeken a csüggedt múlt
származása látszott.
A költészet fényhintés,
napon és szélben sokáig kell szárítani,
hogy csak törékeny, száraz szavak maradjanak,
amelyeket télen forró vízbe mártva,
vándorokat, virrasztó csillagokat
gyógyító teaként fogyasztunk.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése