Keresés ebben a blogban

2018. december 27., csütörtök

Jász Attila Kopott falitükör – Izlizano zidno ogledalo


Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Kopott falitükör

Ülsz a néma, napsütéses őszben, őszen az adventi Bécsre gondolsz, az elképzelt
kávé ízére egy puccos kávéházban, talán Thomas Bernhard is ott itta mogorván
napi feketéjét. A kellemes hidegre jut eszedbe a kivilágított főtéren. Fűszeres
forralt bor illata, üstökben gőzölgő ételek, itt nem lehetsz magányos, hiába
vagy egyedül. Mégis menekülsz. Egy őszi teraszon ülhetsz csak nyugodtan,
bágyadt napsütésben. Az emlékezet terén a hangszórókból hangos zene szól,
erős reflektorok ontják a fényt. Azt gondolod, tavaszig nem lesz már ilyen
a természetes fény. Szorítod a forró kávéscsészét, nem iszod meg, melegíted
a hűvös emléket magadban. Jeremy Irons tudott még ilyet, nem filmben,
egy ismerős lakásbuliján a tatai forgatás után. A hangzavarban ülni némán
egy sarokban. Pohár borral kezében, hogy ne legyen egyedül. Fáradtan,
szomorúan, de túlzottan jóképűen nézve a szemben lévő, kopott falitükörbe.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal – készülő kötet


Izlizano zidno ogledalo

U nemoj, ozarenoj jeseni sediš, sedo na božićni Beč misliš, na ukus zamišljene
kafe u nekoj gizdavoj kafani, možda je namrgođeno svakodnevnu kafu
i Tomas Bernhard tamo pio. Misleći na prijatnu hladnoću setiš se. Miris
kuvanog vina, isparavanje raznih jela u kotlićima, tu ne možeš biti usamljen, zalud
si sam. Ipak bežiš. Samo u klonulom sunčanom sjaju, na jesenskom balkonu
možeš mirno sedeti. Na trgu sećanja iz zvučnika preglasna muzika se čuje,
svetlost jaki reflektori isijavaju. Misliš na to da do proleća prirodna svetlost
takva neće biti. Stiskaš vruću šoljicu za kafu, nećeš popiti, u sebi hladnu
uspomenu greješ. Džeremi Ajrons je znao tako nešto uraditi, ne na filmu,
u Tati nakon snimanja na proslavi u stanu jednog poznanika. U vrevi nemo
u jednom ćošku sedeti. Sa čašom vina u ruci, da ne bude sam. Umorno,
tužno, ali odviše srdačno na susednom zidu u izlizano ogledalo gledati.

Prevod: Fehér Illés

1 megjegyzés: