Keresés ebben a blogban

2019. január 7., hétfő

Acsai Roland A végtelenben – U beskraju


Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A végtelenben

Szarvast akartunk látni télen,
Az erdő és a tisztás találkozásánál,
De csak a naplementét láttuk –
Aztán mégis megérkeztek.

Az ég alján megjelentek a fák,
Mint karcsú szarvasok.
Amikor agancskoronáik közé vették
A napot, minden águk felizzott.

Aztán lehajtott nyakkal, óvatosan
A sötétlő dombok mögé ejtették,
Hogy össze ne törjön,
Mint egy narancssárga tányért.

Egymás mellett álltunk,
És az árnyékaink hirtelen
Olyan hosszúra nőttek,
Hogy a végtelenben találkoztak.
U beskraju

Zimus na susretu čistine i šume
Jelene smo hteli promatrati,
Ali samo smo zalazak sunca videli –
Na kraju su ipak stigli.

Poput vitkih jelena
Na horizontu su se stabla pojavili.
Kad su sunce rogovi krošnje
Prihvatili grane su se užarile.

Posle savijenim vratom, pažljivo
Iza tamnih brežuljaka su spustili
Da poput žutog tanjira
Ne bi se slomilo.

Jedan kraj drugog smo stajali
I iznenada naše senke
Tako su se produžile
da su se u beskraju srele.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Acsai Roland: Szellemkócsagok L' Harmattan Kft.  Budapest 2017.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése