Nina Živančević Ako umreš – Ha meghalsz

Nina Živančević Beograd 1957. –

Ako umreš

Ako umreš u maju
ili kasno u avgustu,
a miris ti u rukama mojim,
neka tako bude.
Ako me ostaviš na cedilu i zima je,
a nikoga da mu se požalim nema,
neka tako bude.
Ako tvrdiš da nam ljubav beše lepa,
a hrabrost velika,
neka tako bude.
Ako kažeš da smo se sreli
i upravo okrenuli peščanik
naopako, al' ipak prekasno,
neka tako bude:
Ali ako ništa ne prozboriš
već samo nastaviš da zuriš u mene
i pitaš me da li tako treba - jeste, treba,
neka tako bude; srešćemo se sigurno
u sledećem životu, i bićemo sveže zvezde
i gorko cveće, sjedinjeni, uvek zajedno,
ako nam se prohte,
neka tako bude.

Izvor: 

Ha meghalsz

Ha még karomon illatoddal

májusban vagy

augusztus végén meghalsz,

ám legyen.

Ha éppen télvíz idején hagysz el,

mikor senki sincs, akinek panaszkodhatnék,

ám legyen.

Ha állítod, szerelmünk szép volt,

meg bátrak is voltunk,

ám legyen.

Ha azt mondod, találkozva

a homokórát visszájára

fordítottuk, de már későn,

ám legyen.

De ha semmit sem szólsz,

ha továbbra is némán bámulsz

és megkérded így kell-e – igen, így kell,

legyen így, a következő életben

biztosan találkozunk, friss csillagok leszünk,

keserű virágok, összefonódva, mindig együtt,

ha kedvünk tartja,

ám legyen.

Fordította: Fehér Illés